Ez meg milyen motor? A motorkerékpár stílusokról részletesen

Mikor használjuk a chopper, bobber, custom, cruiser… stb. besorolásokat a mostani motorokra? Nem mindig egyértelmű és nem is mindig egyszerű ráhúzni ezeket a stílusokat a mai gyári motorokra.

A Csajok a motoron zárt Facebook csoportjában érkezett a kérdés:

Létezik hivatalos „szakvélemény”, leírás, mikor használjuk a chopper, bobber, custom, cruiser… stb. besorolásokat a mostani motorokra?

A kérdésre az egyszerű válaszom az, hogy a mostani motorokra legegyszerűbb, ha azt az elnevezést használjuk, amit maga a gyártó használ a motorjára. Ez persze bármi lehet, és a bifidus esenzishez hasonlóan időről-időre kijönnek olyan típuselnevezések is, amiről korábban soha nem hallottunk, és csak a marketingszövegből derül ki, hogy mire gondolt a költő.

A hosszabb válaszom az, hogy a fent említett motorkerékpár stílusoknak megvannak a jellemző stílusjegyei, amiket viszonylag könnyű felismerni. Persze vannak kevert stílusok és alstílusok is, de ezekkel most nem szívesen bonyolítanám a magyarázatom.

A legnépszerűbb női motorkerékpárok

Akkor kezdjük az elejéről:

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Elsőként azt kell tisztáznunk, hogy a custombike, magyarul épített, egyedi motorkerékpárt jelent. Ezek készülhetnek egy gyári motor átalakításával vagy teljesen a nulláról, házilag készült alkatrészekből. A Harley-Davidson például a rengeteg kiegészítőnek és utángyártott alkatrészek köszönhetően olyan, mint egy LEGO felnőtteknek: mindent lehet hozzá venni a váztól a blokkon keresztül a legkisebb tartozékig akár kitben is.

Így lehet valakinek legegyszerűbben custombike-ja. A custombike-ot mindenki a maga stílusában építi meg, úgy rakja össze, ahogy szeretné… ezért custom, mert nincs belőle még egy ugyanolyan. Az, hogy utána milyen stílusú lesz a motor, a tulajdonosa dönti el. A további elnevezések mind egyedi, custombikeokra utalnak.

Az, hogy a sorozatgyártott motorkerékpárok között is találunk choppert, bobbert, café racert és egyebeket, annak köszönhető, hogy amikor a motorosok elkezdik házilag átalakítani a motorjaikat, mert valami egyedire vágynak, lassan kialakul egy divat. A motorgyárak, akiknek a képviselői nyilván rendszeresen járják a motorszépségversenyeket és  figyelik a trendeket, felülnek a hullámra, lemásolják az aktuális stílusokat, persze street legal formában.

Így születnek meg a gyári custom motorkerékpárok (factory custom), sorozatgyártott chopperek, bobberek, café racerek, amelyeken van sárvédő, normális méretű tükör, ABS és megfelelnek az EURO5-ös káros-anyag kibocsátási normának…

Na ezek azok a dolgok, amiket egyáltalán nem vettek figyelembe a motorosok akkor, amikor először elkezdték átalakítani, customizálni a motorjaikat. Az egyedi átalakítások célja legtöbbször a látvány, és természetesen a jobb teljesítmény, vagy valamilyen speciális felhasználási módhoz való alkalmazkodás.

A cruiser motorkerékpár országúti cirkálót jelent. Az 1930-60-as években gyártott Harley-Davidsonok és Indianok stílusában készült motorkerékpárok tartoznak ide, bár akkoriban még nem nevezték őket cruisernek. Azok az elsősorban V2-es motorok, amiknek nagy sárvédője, nagy tankja, nagy plexije, kényelmes, széles bőr ülése van és legtöbbször gyárilag doboz vagy bőr oldaltáska van rajta.

A motor üléspozíciója kényelmes, függőleges, a kormány viszonylag magasan, a lábtartók enyhén előre tolva találhatóak. Sok króm és kiegészítő lámpák is jellemzőek.

Gyári cruiserek pl. Yamaha Drag Star, a Moto Guzzi California, a Harley-Davidson Road King, a Honda VT 750.

• A dresser vagy full dresser, a króm kiegészítőkkel, extra fényszórókkal és ködlámpával felcsicsázott motorokat jelenti.
• A bagger a kemény dobozos cruiserek összefoglaló neve, pl. a Harley-Davidson Street Glide.
  (Már a baggereknek is rendeznek kupaversenyt King of the Baggers címen Amerikában.)
• A power cruiserek a cruiseres külső mellett a megszokottnál erősebb motorral, nagyobb nyomatékkal, jobb futóművel rendelkeznek, pl. a Honda VTX 1800.

Az 1930-as évektől kezdődött a motorkerékpárok átalakítása olyan módon, hogy az utcai motorosok – a motorversenyzőktől ellesve – minden fölösleges sallangot eltávolítottak a ma cruiserként aposztrofált gyári motorkerékpárokról. Ezt a súlycsökkentés és a jobb teljesítmény reményében végzett átalakítást bob-job-nak nevezték.

Akkoriban a motorok még vasból készültek, tehát ha ledobták róla az első sárvédőt és a hátsót is rövidre vágták (bob-tail) – pont akkorára, hogy a sarat épp ne verje fel a hátukra a hátsó kerék – máris sokkal sportosabban tudtak száguldozni.

A bobber a stílusnak tehát jellemzője a rövidre vágott sárvédő, az egyenes kormány, az  egyszerű fényezés, lehetőleg semmi króm, semmi csicsa. Ennél a stílusnál a vázhoz nem nyúltak, az maradt a gyári.

A mai motorok közül számomra a Honda CMX 500 Rebel most az etalon ebből a fazonból, de bobber a Yamaha XV 950 és pl. a Moto Guzzi Jackalom is a gyári bobberek sorát gazdagította.

A chopper alapvetően egy hosszú villás, magas kormányos (ape hanger – majomlógató), kis tankos motor. Jellemző a hátsó rugózás nélküli váz (hardtail) és a gyárinál nagyobb, vékonyabb első kerék is. Az elnyújtott látványhoz nem elég a motorba hosszabb első villát tenni, hanem annak dőlésszögét is megnövelik a váz megvágásával – erre utal a neve is, a chop vágást, szeletelést jelent.

A chopperekre jellemző még a magasra felnyúló háttámla a sissy bar, és a lépcsőzetes (king and queen) ülés is. Általában sárvédő sem nagyon van a choppereken és minden más sallangot (értsd tükör pl.) próbálnak elhagyni róla.

Ehhez a stílushoz passzol a kormányhínár (a markolatra függesztett csüngő bőr rojtok), és a szép, egyedi airbrush fényezés is – lángnyelvek előnyben.

A chopperek alkategóriája, amit elsősorban a skandináv bájkerek építettek előszeretettel, de mára már az egész világon elterjedt. Jellemzője, hogy az extrém hosszú látvány érdekében nem csak a teleszkópokat cserélik hosszúra, hanem a motor nyakát is jelentősen kidöntik – az nem számít, hogy így szinte vezethetetlen lesz a motor.

Mivel ettől az átalakítástól a chopper hasa is megemelkedik, nem feltétlenül szükséges a magas kormány sem. A motor hosszára jól utal az a mondás, hogy ha a sofőrülésből nem látod az első kereked, akkor valamit nem jól csináltál. Jellemző a lábkuplung-kéziváltóra való átalakítás és az úgynevezett pre-EVO (Harley-Davidson) motorblokk is.

A chopper stílus az 1950-es évek végén Kaliforniában bukkant fel, legjellemzőbb, legismertebb képviselője a Captain Amerika az Easy Rider című filmben, amin Peter Fonda motorozott. Ha gyári choppert kellene említenem, akkor a Yamaha Viragot vagy a Suzuki LS 650-et mondanám legközelebbi (softchopper) verziónak.

ó néhány éve már nem gyártanak gyári choppereket a motorgyárak, úgy látszik, ez a stílus most nem divat.

A Café Racer – ahogy a neve is mutatja – kis városi szaladgálós sportmotor, kávézótól kávézóig lehet csak menni vele, mert különben leszakad a derekad. (Legalábbis az enyém.) Általában egyszemélyes, sportosra átalakított motorka, soros, kéthengeres blokkal, alacsony, egyenes, úgynevezett „Ace” kormánnyal.

A stílus az 1960-as évek elején Angliában alakult ki. A motorrajongók a gyári motorkerékpárokat úgy módosították, hogy rövid távokon sportosan lehessen velük száguldozni. Ehhez az üléspozíciót hasalósabbra alakították úgy, hogy a kormányt alacsonyabbra, a lábtartókat pedig hátrébb és feljebb helyezték el.

Szintén a városi, lámpától-lámpáig gyorsulások esetében előnyös az ülésen látható kis dudor vagy fenéktámasz, ami nem engedi, hogy a pilóta hátracsússzon a nyeregben.

Eredetileg az angol motormárkák estek áldozatául a Café Racer stílusú átépítéseknek, de mióta újra divatba jött ez a stílus, nagyon szép példányokat láthatunk régi japán motorokból, pl. CB Hondákból is.

A mai modern motorok között Café Racer például a Moto Guzzi V7 Racer, vagy a BMW R nineT Racer.

Az 1970-es évek környékén elsősorban az angol skinhedek körében népszerű mozgalom, amely a kis burkolt robogókat csupaszította le illetve alakította át. Az áldozatok főleg az olasz Vespák és Lambretták voltak, amelyekről levágták a burkolatot, vagy csak egy részét távolították el.

Voltak, akik megelégedtek a kis csontváz robogókkal, amelyen jól láthatóak a váz és a blokk elemei, mások az eltávolított elemek helyett még többet raktak vissza, hogy így tegyék egyedivé (customisation) a robogójukat. Ehhez a stílushoz közel áll az angol Mod kultúra is, amikor a robogókra millió visszapillantó tükröt szereltek fel.

A gyártók ebből a divatból sem akartak kimaradni. A csontváz robogóra jó példa például a Honda Zoomer robogója.

Az 1970-80-as években a sportmotorok sem úszhatták meg az átalakítást. Az utcai harcosok, vagyis a streetfighter motorkerékpárok úgy alakultak ki, hogy a gyári, soros, 4 hengeres superbike motorok kinézetét próbálták az európai bikerek agresszívebbé tenni.

A stílus szintén Angliából származik. Valószínűleg a fiatal motorosok, akik a különféle utcai motoros trükkök gyakorlása közben, az esések következtében sorozatosan lebontották a motorjaikról az idomokat, egy idő után már nem szerelték vissza. A trükkökhöz egyébként is jobban illett egy burkolatlan, csupasz motor.

Azzal, hogy eltávolították a műanyag burkolatokat, magasabb, krosszmotorokhoz hasonló kormányt, rövidebb, hangosabb kipufogókat és kerek fényszórókat szereltek fel, meg is született az új stílus. A motorkerékpár ipar csak később, a ’90-es években reagált erre az új trendre, és akkor kerültek piacra az olyan gyári streetfighterek, mint a Triumph Speed Triple, a Honda X11, a Yamaha XJ6 vagy a Ducati Streetfighter.

Ahogy a sportmotorokról lekerültek a műanyag idomok, egy másik stílus is kialakult, a naked bike, ami szépen megmutatja, hogy a sportmotorok burkolata alatt is lehetnek látványos dolgok. Az első és egyben minden idők legnépszerűbb olasz naked bike-ja a Ducati Monster, ami egy sportmotor váz és motorblokk köré épített utcai motorkerékpár.

A stílus annyira népszerű lett, hogy később sorban követte a többi gyártó is az olyan modellekkel, mint pl. a Kawasaki Er-6n, a Suzuki GSR600 vagy a KTM Duke 390.

Annak idején a scrambler átalakítást azért csinálták, hogy a gyári motorokkal terepre is tudjanak menni a motorosok. Nekem újdonság volt néhány éve ez a stílus. Talán azért, mert a terepmotorozás távol áll tőlem. Jellemzője a megerősített, magasabb kormány, a bütykös terepgumi és a hosszú teleszkópok, az ülés alá felhúzott kipufogók.

Ilyen motorral motorozott Steve McQueen és versenyzőtársai az On any Sunday című filmben.

Az utóbbi években ismét divatba jött ez a motorépítési stílus, amire a motorgyártók is reagáltak, így olyan modellek születtek, mint a Ducati Scrambler, a Yamaha SRC950 Scrambler, vagy a Moto Guzzi Scrambler.