Saját motor teszt: Hogyan lettem márkabuzi – KTM Duke 390
Nagyjából két vagy három éves lehettem, mikor először ültem motoron. Egy kék Simson volt az, bár ezt csak fénykép tanúsítja, mivel az akkori emlékeim még eléggé halványak.
Aztán időugrás és valahol a tini éveim közepén Édesapám hazaállított egy Honda chopperrel (akkor még nem tudtam milyen típus, ne kövezzetek meg). No nem megvette, csak nyárra kölcsön kapta egy gyerekkori barátjától, így velem a háta mögött motorral csapattunk le egész Balatonboglárig, amit Édesanyám a kocsiból aggódva konstatált.
Azonban az aggodalom elsősorban annak a hihetetlen lelkesedésnek és örömnek szólt, amit az arcomon látott (igen még zárt bukóban is). Tudta, hogy innentől vége a nyugodt éveknek, mert Jóapám bizony megfertőzött.
Újabb atomvillanás után már huszonévesen feszítettem az akkori párom mögött, majd jött a keresztkérdés: Nem kéne neked egy robogó?
Először ment a tiltakozás részemről, mert hát „jó nekem ott a hátsó ülésen”, de a bogár olyan mélyen beleült a fülembe, hogy végül engedtem a kísértésnek és lett egy Aprilia Rally 50 motorom december kellős közepén.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Sajnos nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, mert következő év márciusában egy autóvezetőnek köszönhetően el kellett búcsúznom a kis vasamtól. Én viszont nem adtam fel, sőt már a mentőben, törött kézzel közöltem egyre jobban aggódó Édesanyámmal, hogy én bizony vissza fogok ülni. Ő ekkor már csak legyintett és egy nagy sóhaj kíséretében közölte, hogy „tudom”.
Májusban már újra motoron ültem, bár ekkor még csak utasként, de már tervben volt a következő vas. Egy Malaguti F12 lett a nyerő, akivel sok-sok kilométeren és kalandon mentünk együtt keresztül.
Mikor végre összeszedtem minden bátorságomat jöhetett a korlátlan A jogsi. Volt egy-két nehezebb pillanat, de a makacsságomnak és a kitartó oktatómnak (pacsi főni) köszönhetően ezt is kipipálhattam a nagy motor felé vezető úton.
