Buborékfej bömbi – BMW R nineT Racer 2017 teszt
Ahogy megláttam, lelki szemeim előtt lefutottak a ’70-es, ’80-as évek buborékfejű sportmotor dizájnai, meg hogy anno én is találtam egy ilyen lámpa köré való buborék spoilert és poénból felraktam, meg arcot rajzoltam a motoromnak hozzá.
Körbejárva a gurigát, teljesen eluralkodik rajtunk a retró hangulat. Minden íves, gömbölyű, az utasülés helyén csinos kis tojáshéj dizájn van a motor fenekén, ami még tárolóként is funkcionál, néhány kisebb szerszámnak, vagy apróságnak. A műszerfalon kilométer óra, fordulatszámmérő mutatós verzióban, retrósan, csinosan, nekem ez nagyon tetszik. A visszajelző fények, kilométer óra állások tűző napfényben is jól láthatóak. Caféracernek igen csinos, szép kis sportos csíkok rajta, pofás a guriga. Meg is nézik mindenütt.
Aztán ahogy vittem hazafelé, már annyira nem volt mókás a dolog. Ott kezdődött, hogy a bukósisak nem kompatibilis a motorral! A fejjel előre fekvős póz igen feltartott nyakat kíván, és hát no, amikor a tarkódon a bukó nyomódik, az több mint kényelmetlen. Sőt, kifejezetten bosszantó, hogy a homlokrész állandóan a szemedbe kíván csúszni… Ugyan a plexi kifejezetten a bukóra vezeti az áramló levegőt, ez kicsit visszatolja a bukót a helyes pozícióba megfelelő sebességnél, viszont rázza is a fejed a leáramló levegő.
A plexi formája és a tankon fekvő pozíció egy bizonyos kosárméret után (D) lehetetlenné teszi a “majd lekushadok a tankra 160 után” opciót, és gyakorlatilag a felsőtested súlya is a karodon pihen, ami kissé csuklópróbáló. Szóval nekem kimondom kényelmetlen rajta közúton.
Viszont megelőzni senki nem akart, mert mindenki a seggemet bámulta útközben (annyira pucsítós), még akkor is, ha nem téptem a száját, hanem csak úgy kényelmesen retrózva haladtam vele tova. Egyébként egészen lelkesen szedegeti a kerekeit, tehát amiatt is lehet nézetni a popókát…
