Török motoros túra egyedül 1. rész: Kellett valami, ami kihívást jelent nekem is
Bár egyedül motorozni nem mindig jó, és egy hét után már azért szívesen szólna valakihez az ember, megvan ennek is a maga varázsa. Egyfajta teljesítménytúraként is felfogható, ahol az ember csak magára számíthat, és ahol nem kell másoktól függenie.
Világ életemben vonzott a járművek világa, és szerencsére a szakmám is járművekhez köthető. Képes vagyok órákig nyálcsorgatva bámulni egy retro motort éppúgy, mint egy új sportautót.
A motorozást egy lila színű, Marlboro feliratú műanyagmotoron kezdtem még valamikor 1995-ben, és valahogy jobban érdekelt a távirányítós kisautó, mint a Barbie baba… Tizenéves voltam, amikor volt itthon egy Babettánk, de nem nagyon használta senki, én mentem vele pár kört a környező homokos utcákban.
Aztán később – bár jogsim a kanyarban sem volt ekkor még – egy Suzuki Address V100-at, majd később egy Aprilia SR 50-et hajtottam, de talán a műanyagmotorral nagyobb távot tettem meg, mint a másik három géppel együttvéve.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Aztán 2017 márciusában támadt egy remek ötletem, és beiratkoztam az A korlátlanra. Korábban se váltós motorom, se motoros tapasztalatom nem volt, még a hátsó ülésen sem ültem, és azóta is csak háromszor voltam „benzintyúk”. A gyakorlati órákat egy Kawasaki ER-6N nyergében teljesítettem, és 2017 júliusában már le is cserélhettem a vezetői engedélyem, immár a B mellé egy szép nagy A betűvel kiegészítve.
Mondanom sem kell, a családban és a baráti körömben sem aratott osztatlan sikert az új hobbim. Nem kellett sokat várni az első motorra sem. Amíg a szüleim Erdélyben nyaraltak, egy kedves barátom segített hazahozni az első motoromat, egy itthon elég ritkán előforduló Suzuki GSX-F 400-ast.
Sor 4, viszonylag könnyű, ment mint a golyó, és alig száradt meg a tinta az új jogsimon, máris Vas megyében találtam magam a barátnőmnél Ritánál, hogy bemutassam neki a legújabb szerzeményemet. Természetesen egyedül mentem a Pest megyei Szentmártonkátáról a Vas megyei Bükre.
Abban az évben nem jutott sok a motoros szezonból, de a következő évben elég sokat motoroztunk együtt Ritával, az övé lett a GSX-F hátsó ülése. A Balaton, Ausztria, és a Fertő-tó volt a leggyakoribb úti cél, majd 2019-ben stílust váltottam, és egy Suzuki GSF 600-at vettem. Ebben az évben a barátnőmnek kislánya született (puszi Léna), így ismét egyedül kezdtem el motorozni.
Sok helyen jártam Magyarországon, megjártam többször a Szentmártonkáta-Sarmaság (Erdély) távot, de az első igazi túrám 2019 augusztusában volt, amikor egyedül jártam be Erdélyt, beleértve a Transalpinát, a Transzfogarast, a Békás-szorost, valamint a Gyilkos-tó és a Tordai-hasadék környékét.
