Török motoros túra egyedül 1. rész: Kellett valami, ami kihívást jelent nekem is
A következő évben, 2020-ban a vírus miatt kimaradt a nagy túra, bár augusztusban megléptem Zakopanéba, és már ekkor elkezdtem tervezgetni a következő nagy túrámat.
Kellett valami valóban grandiózus, valami olyasmi, aminek kevesen vágnak neki egyedül, és ami valóban kihívást jelent nekem is… Elkezdtem nézegetni Európa térképét, és elgondolkoztam rajta, hogy ilyen lehet egy igazán távoli úticél. Aztán azon gondolkoztam, milyen lehet – még ha nem túl messzire is – de elhagyni az európai kontinenst. És akkor megszületett a remek ötlet: gyerünk Törökországba!
Rám nem jellemző gondossággal kezdtem el tervezni az utat, na persze nem kell nagy dolgokra gondolni… Kb hány nap alatt lehet leérni kényelmesen, de nem túl lassan Isztambulba, hol kellene aludni, mit kellene megnézni…
Előtte sosem jártam Törökországban, így a túrát egybekötöttem némi tengerpartozással, városnézéssel, műemlék-látogatással. Aztán felfedeztem, hogy mennyi csodás hely van még Isztambultól elérhető távolságban, de a nyári tűzvész és az idő rövidsége miatt nem sok helyre jutott idő.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel alapvetően szeretem a kényelmet, a hotelt preferálom. Ha már nyaralok, akkor lehetőleg legyen tengerre néző szoba is. A motor legyen biztonságban – és ez kifejezetten lényeges Törökországban!
Felcsaptam a bookingot, és viszonylag hamar lefoglaltam minden szállást Isztambulig. Aztán elkezdtem tovább nézni a térképet, és Selcuk-ra (Ephesus) esett a választásom, majd visszafele a görög Thasos-on terveztem még pihenni egy keveset, hogy aztán végül hazatérjek.
Bepakoltam a nagy nyeregtáskákba, tanktáskába minden teljesen felesleges cuccot, legfőképpen ruhát és tartós élelmiszert vittem, a laptopomat (hogy legyen mire lementeni a menetrögzítő kamerám felvételeit), szerszámokat, poroltót, szigetelőszalagot (ennek később fontos szerepe lesz) és kötegelőt, valamint egy kis sátrat, mert a baki bármikor bekövetkezhet, és be is következett, de ne szaladjunk ennyire előre.
Kínosan figyelek arra, hogy a motorom mindig a legjobb állapotban legyen, és bár egy
1995-ös évjáratú Suzuki Banditról van szó, pontosan az elnyűhetetlenségében rejlik a legnagyobb vonzereje. Lehetne szebb, nagyobb, fiatalabb motorom is, de ennél egyszerűbb, gyakoribb és megbízhatóbb motor nem sok jött le a futószalagról. Konkrétan tankolni kell, és nagyjából ennyi a titka.
Meg is látogattam a kedvenc motorszerelőmet Tápiószentmártonban, aki pár nap alatt a legnagyobb gondossággal felkészítette a masinát a közel 5500 kilométeres túrára, majd 2021. augusztus 6-án reggel elindultam dolgozni Budapestre, hogy aztán augusztus 28-ig vissza se térjek Magyarországra.
Munka után felpattantam a motoromra, és Erdélybe, Sarmaságra indultam, hogy két jó sör után másnap továbbinduljak Argyasudvarhelyre (Curtea de Argeș). Mondanom sem kell, hogy a Transalpina az útvonal részét képezte, immár másodjára sikerült meghódítani Európa egyik legszebb útját.
