Spártai kihívás – Csaj a motoron
Okulásként, tanulásként vagy, hogy letegyem a terhet… nem is tudom. 5 hónapos „kiképzésen” vettem részt a A1B jogosítvány megszerzéséig!
51 éves vagyok, kb. 30 éve vezetek (balesetmentesen), ebből két évet robogóval is. 2024 márciusában, egy bántalmazás során szerzett PTSD után, terápia gyanánt is választottam a motorozást. A KRESZ vizsga izgulós volt, de másodikra meglett, aztán jött a tanpálya. Női oktatót kaptam és olyan oktatásban volt részem, hogy a harmadik óra után a „pályázás” tökéletesen ment. Aztán jött a borzalom….
Megkaptam egy férfi oktatót. Elindultunk a város felé, és az első pár méter után kint feledtem az indexet. Rám ordított a fülesben, hogy „BUKTA, kint az index!”. Aztán amikor hibáztam, jött a kiabálás, hogy „BUKTA, BUKTA, BUKTA!”. A végén annyit mondott, hogy nem tudom mi lesz így, de ez szánalmas teljesítmény.
Aztán egy másik oktató, odajött hozzá, hogy van egy női tanítványa, megvan neki a tanpálya, jönne Ő is a forgalomba. Erre az én „nagyon kedves” oktatóm, „nah, akkor azt is megkapom”.
Egyik órám előtt már indultunk volna, amikor kiderült, hogy a női oktató otthon feledte a szükséges papírjaimat. Négyen álltunk mellettük és úgy ordított vele, hogy mi éreztük magunkat kellemetlenül. Akkor én mondtam az oktatónak, hogy engem triggerel (előhozza a traumám), ha ordítanak valakivel. Megkérdezte miért? Mondtam, hogy mert bántalmaztak. Erre ő: „engem is vertek már meg és? Nem nyafogni kell rajta.”
Aztán indultunk a városba… Amikor visszaértünk hánytam a feszültségtől. Két sikertelen vizsga után, a harmadiknak már úgy mentem neki, hogy ezután abbahagyom. Hál Istennek, meg a Csajok a motoron csoportban kapott biztatásoknak, sikerült a vizsgám.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Részletesebben nem írom le, mik történtek még, lenne mit, de már nem szeretnék hátranézni. Egy biztos, 2024. július 26-án megszereztem a jogsim, azóta 2000 kilométert mociztam már és idáig még nem volt BUKTA!
Az önbizalmamat, amivel nekiálltam, azt teljesen lenullázta a viselkedésével, a PTSD-met pedig felhúzta az egekig, de ezen is túl vagyok.
Tavasszal kezdem megcsinálni az A2-es jogsit és nagyon utána fogok kérdezni az oktatónak.
Remélem találok olyat, aki segít nekem, hogy a nyafogásom a múlté lehessen és a következő szezonnak, boldogan, önbizalommal telve, gyomorgörcs nélkül állhassak neki.
