A gerincsérvtől az aranyérig: Honda CMX1100T Rebel Touring DCT 2023 teszt VIDEÓVAL!

Mivel két évvel ezelőtt átpasszoltam Ildónak a lehetőséget, hogy kipróbálja az 1100-es Rebelt, most, hogy 2023-ban kijött a modell touring változata, mindenképp magam akartam meggyőződni róla, hogy méltó ellenfele lehet akár a saját motoromnak.

Mindig azt vallottam, hogy motortesztet olyannak érdemes készítenie, aki valamilyen formában kapcsolódik a stílushoz, érdekli a márka, de közben nem elfogult, hogy objektív véleményt alkothasson. Ha valakinek teljesen idegen egy modell, akkor ez indokolatlanul negatív véleményt hozhat ki belőle. Ha viszont eleve rajongó, akkor mindenképp pozitív lesz a végeredmény.

A motortesztelés mindeképp szubjektív műfaj. Mindenkinek van már korábbi tapasztalata ezzel vagy azzal (jó esetben nem nullkilométeres sofőrök tesztelik a járműveket). Mindenkinek van valamilyen elvárása, és mindenki összehasonlít, viszonyít… és még a műszaki megoldások is egyedileg csapódnak le egy-egy embernél.

Szóval, ha valaki egy motorteszt alapján akarja eldöteni, hogy megvegyen-e egy motort, akkor az nagyot hibázik. Esetleg el lehet olvasni több tesztet és átlagot számítani, de a végső igazságot mindenkinek saját magának kellene megszülnie. Mindenkiek mások az elvárásai, más a testalkata, más a tapasztalata, a stílusa, más az igazsága.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Kipróbáltam a Touring Rebelt

Ildónak anno tetszett az 1100-as Rebel, bár a DCT váltó nem lopta be magát a szívébe. Neki akkor egy Kawasaki Mean Streak-je volt, ami – szerintem – nem áll olyan messze a nagy Rebeltől… Akkor én nem tudtam megbarátkozni a sportos, (automata) cruiser gondolatával, így átengedtem a lehetőséget annak, akinek jócskán van már tapasztalata ebben a kategóriában.

Amikor kijött a Rebel touring változata, megdobbant kicsit a szívem. Látványra a saját motoromra emlékeztet, bár emlékeimben élénken élt még, hogy élőben mennyire kicsi az 1100-as is. Ildónak jó volt, ő 171 cm magas, de én 180 cm vagyok, ezért is esett anno a választásom a Street Glide-ra, ahol még így is nagyjából egyenes háttal, kényelmes lábtartással tudok motorozni.

A teszt ráadásul épp arra a hétvégére esett, amikor Sopronban járt a Harley tesztkaravánja, így kézenfekvő volt, hogy két legyet üssek egy csapásra: elmotorozok a Honda tesztmotorral a Harley tesztnapra.

Kivételesen a saját motoromal mentem a tesztmotorért – hosszú sztori, de a kocsit most nem tudtuk egy hétig nélkülözni – és véletlenül pont a Rebel mellé parkoltam vele a szalon udvarában. Amikor Matyi kijött, annyit mondott, ha hoztam volna egy marék dobókockát és rádobálnám, pont úgy nézne ki, mint a Sikló.

…de ez nem Touring motor

Csak amikor ráültem és elindultam haza felpakolni a hétvégi túrára, akkor tudatosult, hogy mennyire kicsi is a „nagy” Rebel. Ha korábban ráültem volna (mondjuk úgy két évvel ezelőtt), biztos nem tervezek be egy három napos túrát vele. De már nem volt mit tenni, Stefi este várt Hegyeshalomban és még 180 km volt előttem a péntek délutáni csúcsforgalomban egy olyan motoron, amire úgy hajtogattam fel magam, hogy indulás előtt le kellett feküdnöm hanyatt, hogy kiegyenesedjen a hátam.

Kicsi a doboz

Hogy mennyire nem Touring kategóriásak a Rebel méretei, az is jól mutatja, hogy a dobozai is nagyon kicsik. Szerencsére erre gondoltam már előre, így nem pakoltam be a Street Glide-ba, pedig eredetileg úgy lett volna. A szalonban átpakolok, aztán indulás Hegyeshalomba még a csúcsforgalom előtt.

A jobb oldali dobozt koppra elfoglalta a mindig velem utazó esőpakk – esőt nem mondtak ugyan a hétvégére, de az végképp nem hiányzott, hogy még el is ázzak – ez a doboz kisebb, mint a másik, mert a kipufogó miatt kiharaptak belőle egy darabot. A másik dobozba első körben nem fért be az összekészített holmim, pedig nem sok mindent csomagoltam három napra. Végül addig szelektáltam, amíg le nem tudtam csukni a dobozokat.

A dupla kuplungos, automata (DCT) váltóval váratlanul jól összebarátkoztunk, bár még egy hét után is markolásztam a semmit a kuplungkar helyén és nyomkodtam a nem létező váltókart a lábammal. Hiába, a sok éves rutint nehéz levetkőzni. Visszacsere után cserébe üresben bőgettem a Siklót a zöldnél, és sehogy sem akart elindulni a lámpánál.

Lapozz a folytatáshoz!