1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km – 3. rész
Innen a már bevált „Itt van a határ egy köpésre, és különben is az ott Csehország legmagasabb helye!” elv alapján kerültünk egy laza 100 kilométert, de nem bántuk meg, hiszen – mostanra biztos már mondanom sem kell – megint csodás utakon mentünk keresztül. A legmagasabb hegy mondjuk egy iciripiciri csalódás volt, mert a legmagasabb pontjára nem lehet felhajtani, motoros csizmában meg nem annyira jó erdőt járni, úgyhogy csak félúton álltunk meg gyönyörködni. Ha legközelebb erre járunk, akkor biztos, hogy betervezzük ezt a gyalogtúrát is!
Kárpótlásként a szomszéd hegyre is felmotoroztunk, majd annak rendje és módja szerint, némi fotózkodás után átgurultunk a lengyel határon. Itt szintén egy hegyen mentünk lefelé, de Lengyelországban már sokkal kátyúsabb volt az aszfalt, sok helyen volt rajta murva, fűrészpor, sávba belógó szembejövő busz is, szóval itt már kicsit kevésbé volt élmény motorozni, de még mindig egész kellemes volt. Az ívek és a dőlésszögek itt is a cseh mintát követik, szóval, ha odafigyel az ember, és felkészül arra, hogy a kanyar túloldalán lehetnek meglepetések, akkor azért még ez a szakasz is kellemetes.
Csehországba visszaérésünk után nem sokkal az útról kiszúrtunk néhány érdekes sziklát, nemtudományos-szemmel azt mondanám, olyasmik, mint a somoskői bazaltorgonák, érdemes volt közelebb menni hozzájuk egy pár fotó erejéig. Itt volt némi kellemetlen találkozásunk egy Harley-s brigáddal, de NaNára való tekintettel nem szidom őket..
Erre a napra összesen kb. 300 km kanyargás jutott, amit bár nagyon élveztem, de este 6 körül már kezdtem fáradni, és pedzegetni, hogy hol van az a maaaarha hosszú és unalmas egyenes, amivel délelőtt riogatott az ember.
Ezután jött, újabb majd’ 300 kilométeren át. Itt már különösebb esemény nem történt, hacsak azt nem számítjuk, hogy átszaladt előttünk egy nyuszi (de senkinek nem esett bántódása), és hogy már annyira kopogott a szemem az éhségtől, hogy kis híján utánaszaladtam, hogy levadásszam. Valamikor este 11 után értünk a szállásra, vacsora már csak a helyi Tescoból, zuhany, ágy, nyöszörgés volt az esti program.
Szállás: Milanna nevű hely, kis retro apartman, valószínűleg a nagyi bútoraival. Egy család csinálja, az idős apuka intézte a papírmunkát, a fia pedig a szomszédban lakik, a motorokat betoltuk hozzá a garázsba – neki is ott álltak a vasai, és a másik apartmanban lakó lengyel motoros pár szintén itt parkolt, szóval a mocik jót bandáztak az éjjel.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
