1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km – 3. rész
Egy egyszerű kis cseh körtúrának indult… és egy életre szóló kaland lett belőle. Túrabeszámoló és ajánlás képekkel, térképekkel, szállással, és tippekkel – mindenkinek, aki szereti. Az utolsó két nap története.
6. nap: Prága-Břeclav (Leventevár) 580 km
„-Honnan jöttek?
-Ma reggel Prágából indultunk.
-És mennyit jöttek?
-580 km.
-Maguk nem normálisak!”
Így fogadott minket este a szálláson a tulaj, és jobban belegondolva, egészen igaza volt.
De kezdjük az elején: elindultunk reggel Prágából, hogy megnézzük a sedleci osszáriumot, amit Csonttemplom néven valószínűleg többen ismernek. Igen, ez az a hely, ami emberi csontokkal van dekorálva: gúlákba rakva várnak a koponyák, lábszárak tartják a gyertyát, de még a csillár is emberi csontokból van. Hátborzongató, és ugyanakkor valami perverz módon lenyűgöző is egyben.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
A történet szerint 1278-ban a monostor apátja megjárta a Szentföldet, és hazafelé hozott magával egy kis földet, amit szépen szétterített a temetőben, és innentől fogva a környék (a nagyon tág értelemben vett környék) összes hívője ide akart temetkezni. Aztán jött a huszita háború, meg a pestisjárvány, és a kis kápolna környékére ki lehetett tenni a megtelt táblát.
A 18. században kipakolták a régi sírokat, és töprengtek, hogy mit kellene tenni a sok csonttal… és a legenda szerint egy félig vak pap kezdte el gúlába rakodni a fejeket, majd másnapra visszanyerte a látását. Naná, hogy a többiek is nekiálltak dekorálni!
A szakrális felfogás szerint pedig az osszárium azt szimbolizálja, hogy a halál után, Isten előtt minden ember egyenlő – egyformán lehet belőle mondjuk falikar, vagy csillár.
A legszomorúbb az egészben azonban nem a hely maga, hanem a turisták, akik –fittyet hányva a feliratra, miszerint 40 000 ember nyugszik itt, legyünk tisztelettudóak – viháncolva szelfiznek a csontokkal. Úgy fest, hogy rajtam kívül csak a pénztáros fiút zavarta a dolog, aki megpróbált valami rendet vágni köztük, nem sok sikerrel. A lelkesedéséből ítélve még új lehetett szegény…