Török motoros túra egyedül 1. rész: Kellett valami, ami kihívást jelent nekem is
A nem vidám határőr lepakoltatta velem a teljes csomagomat, hogy aztán 5 másodpercre beletúrjon és csináljon nekem egy negyedórás programot, amíg visszaapplikálom. Majd az útlevélkezelő nem akarta megérteni, hogy mit keresek én ott, de aztán végül csak átengedett, és eljutottam a török határátkelőhelyig.
Itt ellenben rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, konkrétan a csodájára jártak, hogy egyedül nekivágtam egy ilyen hosszú útnak. Bemutattam az útlevelem, a vezetői engedélyem és a biztosításom, majd a vámos nagyot legyintett, amikor meglátott, és jó utat kívánva továbbengedett. El sem hittem…
Törökországban vagyok, én, a saját motorommal.
Törökországban – egy két kivételtől eltekintve – meglepően jó minőségű utakkal találkoztam, bár az autópálya nem túl olcsó, a benzint az akkori árainkhoz képest szinte ingyen adták
(kb. 260 HUF). Az autópályákon fizetőkapuk vannak, de az útdíjat a rendszám alapján utólag (15 napon belül) is be lehet fizetni.
A határtól még egy körülbelül 160 kilométeres út várt rám, amit már teljes sötétségben kellett teljesíteni. Mivel már elég fáradt voltam, felhajtottam az autópályára, majd éjfél előtt nem sokkal értem a Rodostói hotelhez. A hotel mellett közvetlenül a rendőrség épülete van, ennek ellenére a recepciós szerint a környék nem biztonságos, úgyhogy a motorom a következő 2 éjszakát egy zárt garázsban töltötte, amíg én a lakosztály kényelmét élveztem.
A következő napban felfedeztem Rodostót, sétáltam a tengerparton, fagyiztam, elkezdtem begyűjteni a szuvenír hűtőmágneseket. Az időjárásról annyit, hogy borzasztó meleg volt, a túrám alatt egyszer sem esett az eső, aminek részben azért örülök, de néha azért nem ártott volna, ha nem érzem úgy, hogy meggyulladok.
Augusztus 11-én indultam Isztambulba, ahol összesen öt éjszakát töltöttem. Mielőtt megérkeztem volna a szállásra, átkeltem a Boszporuszon. Talán az egész túra legfelemelőbb érzése volt átkelni a hídon és szembesülni azzal a bizonyos „Welcome to Asia” felirattal.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az ázsiai oldalról a 2016. decemberében megnyitott Eurázsia alagúton (Avrasya Tüneli) tértem vissza Európába, az alagúttól pedig egy köpésre, egy közeli zsákutcában volt a hotel. A Bandit végig az út szélén parkolt, látszólag senki nem nyúlt hozzá.
Isztambulban elsősorban a pihenésé volt a főszerep, így itt csak egyszer került elő a gép, amíg elmentem a vidámparkig és vissza. Felkerestem a város számos nevezetességét: az Ayasofya-t, a Kék mecsetet, és a Nagy bazárt, és mint már mondtam, ellátogattam a vidámparkba is.
