Retro szerelem: Lambretta V125 Special Flex teszt 2021
Volt olyan, hogy Budapesten meglátogattam egy barátnőmet, és a ház előtt parkoltam le a Lambrettával. Barátnőm lakásának ablakából pont láttuk a motort, ami mellett mindenki lelassított, akár gyalogos, akár autós volt. A legszürreálisabb kép az volt, hogy jött egy biciklis, a hátizsákjából egy ásó nyele állt ki, ahogy meglátta a motort, visszafordult, és le is szállt a bicajról, körbejárta, megcsodálta – az ásó miatt elég bizarr volt az élmény.
Ó, rengeteg mesélni valóm van, és ha technikai adatokra vágytok, akkor egy másik beszámolót is el kell majd olvasnotok, mert az nem az én asztalom.
Nem is érdekel mennyit fogyaszt, mert 2000 Ft-ból bárhol teletankolom – persze csak ha időben észreveszem a műszerfalon azt a kis villogó jelecskét, ami erre utal… Olyan szép volt Visegrád… éppen beértünk az Esztergomi benzinkútra baj nélkül. 2300 Ft-ot fizettem.
Apropó bámészkodás:
Nekem nagyon furcsa volt, hogy a nagy motorokhoz képest mennyire nem tolerálja a legkisebb úthibákat sem. A nagyobbakról ne is beszéljünk. A macskaköves utcákat, meg felejtsük is el úgy ahogy van, mert a lelked is kirázza belőled.
Ebből kifolyólag nem mertem az általam úgy szeretett bal kéz a csípőn/combon lassú vezetési stílust gyakorolni ezen a motoron, mert a legkisebb lyukacska is akkorát ránt a motoron, hogy teljes odafigyelést követel magának rögtön. Szóval nincs kirakat bámészkodás, és nincs egykezes vezetés!
Még több kép a Lambrettáról a galériában
Ha az előbb szóba került a műszerfal, még egy töredelmes vallomással tartozom: az első 40 kilométeren nem találtam meg a sebesség mutatót. Csak a fordulatszám mérő hatalmas számait láttam…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyon csinos az egész berendezés, és imádom, hogy köszön nekem, de számomra fontosabb dolog lenne, hogy lássam mennyivel megyek, mint hogy mekkora fordulaton pörög a kicsike. Én inkább a sebesség mérőt tettem volna a nagy digitális felületre, és a fordulatszám mérőt pedig fölé a retro stílusú műszerfalba.
Ha úgy süt a nap, gyakran nem is látni, hogy valóban mennyivel megy az ember lánya – és vigyázni kell, mert úgy gyorsul fel hipp-hopp 70-re, hogy a nagy plexitől észre sem venni amikor a lámpa zöldre vált és elindulsz. Csak jön a gondolat, hogy „hol vannak a többiek…”
A nagy plexi sok mindentől megvéd, ugyanakkor sok veszélyt is rejt, főleg hosszabb távon. Tudom, ez nem túramotor, de nekem a motorozás, főleg országúti élményeket jelent, ezért a második napon el is mentem a barátaimmal egy Visegrád kerülő útra.
Csodásan helyt állt a Lambretta az 1200-as Bömci mellet is. Utazóra 90-nél többet nem tudtam belőle kihozni, de nem is nagyon kívánkozott az útviszonyok, és a kis kerekek miatt. De hosszú távon a plexi, a teljes szélvédelem, a fekete zárt bukósisak (nekem nincs robogós sisakom, de most már értem miért kell) bizony nagyon álmosítóan hatott rám.
