Nem tudom, spanyol vagyok vagy magyar – szeptemberi motoros túra Spanyolországban
Ha külföldre utazunk, nem árt előre tájékozódni a helyi szokásokról. Persze miután megérkeztünk, nem árt eldönteni, azt sem, hogy mennyiben ragaszkodunk hozzájuk.
A mediterrán életforma nagyon vonzó sokak számára. A későn kelés, a délutáni szieszta és az éjszakába nyúló dajdajozás felhőtlen, laza hangulatról, állandó jókedvről tanúskodik. Persze egy motoros túrán nehezen megoldható, hogy átaludjuk a délután nagy részét, és ha kíváncsiak vagyunk a helyi látnivalókra nem árt időben elindulni sem.
Éppen ezért nagy hibát követtünk el, amikor spanyolországi nyaralásunk alatt folyamatosan kevertük a két rendszert, mert három hét után olyan fáradtan értünk haza, hogy egy hét kellett míg ismét kipihentük magunkat.
Az idei nagy utazást már egy éve terveztük fejben. Persze egész addig, míg szeptember 12-én reggel be nem indítottuk a felpakolt motorokat, nem tudtam elhinni, hogy lehetséges, hogy majd csak egy hónap múlva jövünk haza. Az utolsó napokban próbáltam mindent elrendezni, a csamos feladatokat megbízható emberek kezébe adni, majd becsomagoltam a frissen vásárolt tabomat, és reménykedtem, hogy út közben találok néha WIFI-t.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Útitervünk nem igazán volt, csak egy fix szállásunk Déniában, Spanyolországban, ahol a házigazdánkkal 16-án délben kellett találkoznunk a kikötőben. Addig van négy teljes nap, hogy odaérjünk, tehát nem sietünk. Az utolsó pillanatban felmerült, hogy egy ilyen hosszú útra talán nem ártana biztosítást kötni, végül lebeszéltük magunkat. A bankkártyámhoz amúgy is van valami utasbiztosítás, ami külföldre szól, de egyébként úgysem lesz semmi baj.
Az eredeti ötlet egy évvel korábban egyébként az volt, hogy kamionnal levisszük (leviszik a fiúk – mert csajok nem mehetnek) a motorokat, és ott motorozgatnak majd. Azt, hogy a két évente esedékes egy darab nyaraláson ne legyek ott, kizárt dolognak tartottam, és végül a kamionos verziót is sikeresen megfúrtuk. Igaz, így összesen hárman maradtunk, akik nekiindultunk a hosszú útnak motorral.
Még több kép a galériában!
Az első etap a horvátországi Opátija melletti Medvejáig tartott. Reggel nem indultunk túl korán, de még így is tudtunk fürödni egyet a tengerben, és betegre ettük magunkat calamarival (rántott tintahallal) és más tengeri nyalánkságokkal. A másnapi cél Genova volt, ahonnan este 9-kor indult a komp Barcelonába. Jogos a kérdés, hogy miért nem mentünk végig motorral, de ezúttal a cél Spanyolország volt, nem akartuk lefárasztani magunkat a francia Riviérán való végigmotorozással.
Az út 18 óra, és így egy éjszaka alatt megérkeztünk az úton kb. 750 km-re lévő Barcelonába. Megspóroltunk egy csomó benzin és autópályadíjat, valamit legalább két szállást. Összességében olcsóbb is volt anyagilag, és másnap kora délután kipihenve folytathattuk az utunkat immár Spanyolországban.
A komp egyébként nagyon kulturált volt, akár egy ötcsillagos szálloda. A kabinunknak volt ablaka, és egész kényelmes ágyak voltak. Rajtunk kívül alig volt egy-két utas, a motorok pedig magányosan álldogáltak kikötve a parkoló szinten a szabad ég alatt. Éppen ez volt az oka annak is, hogy ahogy megérkeztünk Barcelonába, az első dolgunk volt keresni egy benzinkutat, ahol mosó is van, mert az éjszaka folyamán vastagon lepte be a pára a motorokat sóval.
