Nem tudom, spanyol vagyok vagy magyar – szeptemberi motoros túra Spanyolországban
Eddigi tapasztalataink szerint Spanyolországban sehol nincs egy rossz út, egy gödör vagy egy fel nem festett útpadka, legyen az akármilyen apró település a hegyekben. Öröm a motorozás, akármerre is induljon az ember. A kanyarok sokkal barátságosabbak, mint pl. Szicíliában, a falvak és a városok sokkal tisztábbak. Az emberek – bármerre jártunk -, jó kedvűek és barátságosak.
Minden kis faluban van egy-két tapas bár az út szélén, ahol az éhes motoros falhat valami gyorsat. Lévén déltől négyig szieszta, a helyiek is gyakran üldögélnek, söröznek ezekben a bárokban. Hogy a tapas mi, ne kérdezzétek!
Akárhány helyen voltunk, mindenhol mást hoztak: volt, ahol csak sós mogyorót, volt, ahogy 4-5 karika calamárit, vagy kolbászt kenyérrel, tonhalat olajban, vagy olajbogyót. A végére már rutinosan több adagot is kikértünk, és így az öt fősre duzzadt társaságuk ebéd helyett ehetett valami könnyűt és változatosat.
Az ebéd mellé elmaradhatatlan a sör. Pontosan nem tudom, hogy mi a szabály, de állítólag náluk nincs zéró tolerancia, egy-két sör belefér a vezetés mellett is. Gondolom baleset esetén azért sokat nyom a latban, hogy van-e vér az ember alkoholjában… részemről csak akkor ittam, ha éppen a környékbeli motorozás során a saját motoromon voltam utas.
Miután két-három napot motoroztunk a környéken, felkerekedtünk egy nagyobb túrára, és lementünk délre. Nerjában ugyanis egy másik magyar család várt minket. Bár ottani vendéglátónknak Magyarországon van motorja, ezúttal bérelt egy Yamaha FJ600-ast, hogy két napot motorozhasson velünk is.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az ő vezetésével jutottunk el a Sierra Nevadába, amiről egész eddig azt hittem, hogy Amerikában van. Egyébként jellemező az egész országra, hogy olyan településnevek vannak mindenfele kiírva, amiket eddig csak a hollywoodi filmekben hallottam. Az útikönyv szerint ez azért van, mert a spanyol kivándorlók az új lakóhelyüket az őshazáról nevezték el.
A Sierra Nevadában motorozni olyan, mintha egy westernfilmben mi lennénk a cowboyok. Az embernek olyan érzése van, hogy az indiánok hamarosan megjelennek valamelyik domb tetején teljes harci díszben, és ránk támadnak. Mivel nagyon sok spagettiwesternt forgattak erre, és – szintén az útikönyv szerint – a statiszták általában a helyi cigányok voltak, az útszéli tapas bárokban megállva nehéz elhinni, hogy Spanyolországban vagyunk és nem Mexikóban.
Az utakra itt sem lehetett panasz. Az aszfalt tükörsima, alig van forgalom – ez egyébként igaz az autópályákra és a mellettük szinte párhuzamosan haladó főutakra is. Mindehhez szeptember harmadik hetében 28 fok és ragyogó napsütés párosul. Nem is értem, hogy miért nem ide járnak kanyarra vadászni a motorosok, hanem Ausztriába… na jó tudom, sokkal messzebb van.
