Hogy használjuk ki jól a hosszú hétvégét – Adománygyűjtés Melindának Szalkszentmártonban
A péntek estével kezdődött az egész – AB/CD és Zuzu Petals koncert a Rocktogonban. Sikerült hajnalig ropni. Bár a koncertek nagyon rövidek lettek a hely miatt: csendrendelet! Így nem könnyű egy rendeset bulizni, azért nekünk sikerült!
Pesten „aludtam” egy barátnőmnél 6-8-ig szombat reggel, aztán irány Székesfehérvár (busszal, amin nem volt ülőhely GRR!), hogy délelőtt találkozzunk Millarcával és Orsival, hogy induljunk Szalkszentmártonba. Kiderült, hogy négyen megyünk, a párom is velünk tart. Ez picit megnyújtotta az indulást, köszönhetően az előző éjjelnek és a tequiláknak.
Fehéor Szeged és Fehérvár között ingáztunk, így tudtuk mire számítsunk. Óriási parkoló, baráti árak, terasz, házi koszt a szó legszorosabb értelmében: pacal, brassói, rántott hús, pörkölt – mind a négyen kidőltünk. A nagyon kedves vendéglős bácsi még thai masszázst is ajánlott, de mi maradtunk a ráadás palacsintáknál.
Szalksrvárról végül még 12 előtt elindultunk. Cél a Mezőfalvánál található Gumikacsa vendéglő volt. Korábban már jártunk ott, mikzentmártonig Orsi volt a felvezetőnk, ismerte az utat. Átdöngettünk a dunaföldvári hídon, és már ott is voltunk. Nagyon barátságos embereket találtunk az Iron Horses klubházánál, olcsó piát, zsíros kenyeret, jó zenét (ami eleinte csak a pultnál szólt, de tettünk ez ellen).
Bemutatkozások, szórólapozás – meglepően érdeklődőek voltak az emberek, és bár nagyon kevesen voltak (főleg a citadellás gyűjtéshez képest), igazából nem panaszkodhatunk a befolyt összegre sem. Mire Kriszta, Ildó és Alíz befutott Budáról, kiderült, hogy mi maradunk az esti bulira, mivel egyszer csak előttünk termett egy boros kóla, ittasan pedig nem vezetünk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Sátrunk nem volt, szállásunk sem, de persze a klub tagjai megoldották. Szorítottak nekünk helyet a klub házban, ezért nagyon hálásak vagyunk még most is! De míg lefeküdtünk egyre csak jöttek az ismerősök minden felől, volt sok: – Hát te? Szóval sok jó ember, sok felől jött össze a végére. Közben meg sajna a csajok sorban leléptek. Mégis csak éjjel, hidegben a kemény hazamotorozni, nem a piába kapaszkodva táncolni a sörsátorban reggelig.
Vasárnap arra keltünk, hogy a klub tagjai kiabálnak, egy óriási lábas rántotta fölött, hogy „reggeliiii!”. Nekem ehhez már sajna nem maradt gyomrom, így nemsokára leléptünk. Mindenesetre teljesen oda voltunk, hogy belépő nélküli buliban vacsora (megabogrács paprikáskrumpli) és reggeli is jut mindenkinek.
Ezután nem akartunk Dunaföldvár felé hidazni, így kompot próbáltunk keresni a Dunán, de nem találtunk, mert végül eljutottunk a hídig. Otthon aztán fürdés-fekvés – igaz, hogy még dél sem volt, de elég volt az elmúlt két éjszaka.
Erre jó a hosszú hétvége. Hétfőn motorra ültem újra, és elmentem Anyukámhoz Szolnokra Fehérvárról. Úgy volt, hogy egyedül megyek, de végül 2 pesti haver elkísért, így csak félúton kellett egyedül mennem, ami nagyon tetszett, és Anyukám is nyugodtabb volt így. Persze mikor odaértünk nem győzött fényképezni minket. Visszafelé egy hátizsáknyi ételhordóval a hátsó ülésemen próbáltam az iszonyatos szembeszél ellen kormányozni szegény 250-es motorom. Csak 90-nel tudtam menni teljes gázon, annyira fújt a szél. Pest után már jobb volt a helyzet.
Kibírtam volna, ha még egy napom van pihenni, de kedden kezdődött a munka. Igazából nem zavart, ennél jobban nem tudtam volna kihasználni ezt a 3 napot.
