fbpx

Amikor egy álom megvalósul – A történelmi Route 66 – 3. rész

route 66 motoros tura 40

Los Angeles

Bemotoroztunk Los Angeles belvárosába, ami innen 40-50 km-re fekszik. A Downtown felhőkarcolók már messziről látszottak, ahol az új elegáns épületek tövében kiadásra várnak a mára már megkopott egykori magas házak. Vasárnap délelőtt, amikor megérkeztünk nagyon üres volt. Csak a szép parkban riasztott vissza a sok fekete hajléktalan.

Aztán szép lassan megtelt élettel. Egy lezárt utcában farmervásárt (Farmer’s Market – tehát nem farmernadrágokat árultak – a szerk.) tartottak, persze zenekarral. A termelők árulták portékájukat. Amikor rákérdeztem, hogy ez tényleg saját, az asszonyka megmutatta a kezét. Ismerős volt a minden igyekezet ellenére feketével árkolt kéz. Negyven acre földünk van, magunk művejük. Vettem is egy doboz gyönyörű epret.

A belváros nagyon kontrasztos. A csilivili épületek aranyozott tűzcsapja és márványburkolata mellett sötét zónák kukákkal és szeméttel. És persze kukáznak is rendesen, nagyon, nagyon sokan. Tele van a város dilis emberekkel. Itt őrjöng az egyik, a másik beszél magában, énekel vagy tornázik, kéreget vagy eszik.

Mintha Ginsberg Üvöltése elevenedett volna meg. Újraolvastam a verset, a hippivilág elveszett pátoszát leszámítva az utca semmit sem változott. Aztán tettünk egy sétát a történelmi belvárosban, ahol a lepukkant raktárakban a kínai piacok nívója alatti üzletek voltak, két utcával arrébb aranyat és gyémántokat árultak. Lassan megtelt élettel a város, csak az adminisztratív negyed maradt üres. Átmentünk a kínai negyed peremén is, ott már komoly dugók voltak.

Elindultunk Hollywoodba, de rossz útra tévedtem így láthattunk egy nívós kertvárost, Pasadena-t. A város itt igazán zöld. Amikor megérkeztünk LA térségébe, nem volt az az élményünk, amit leírtak a könyvek, hogy a sivatagból megérkeznek a paradicsomba. Autópálya, szél, sziklás hegyek, házak és ipartelepek, nem volt az az aha élményünk. De ha innen érkeztünk volna a régi 66-os úton Hollywood és Beverly Hills felől, akkor más lett volna. Ez rózsadomb, mindenütt ápolt gyepek, fák, virágok. Zöld!

Kertvárosi teraszon ebédeltünk, kellemes atmoszférában. Jólét, társasági élet, nyugalom. Itt jó lehet élni. Na de aztán Hollywood főutcáján aztán zajlik az élet! A hírességek utcájában hömpölyög a tömeg. Köztük a pókember, Darth Vader, Donald kacsa, a farkasember, a filmipar ikonjai. Csattognak a gépek, aztán, hogy egy félreeső helyen kávézunk, megjelenik Mickey Maus és Minney fejükkel a hónuk alatt izzadtan. Minney egy ötvenes, nem túl vonzó mexikói.

Ilyen az egész. Ha megkaparjuk a felszínt, akkor a gagyi marad. A híres kínai színház, giccs. De az a többi is, Egyiptomi domborművek az új épületen, minden díszlet. A hírességek emléktábláit tapossuk, melyek között ott van Gábor Zsa Zsa is. És persze sok kedvencünk, mint Jack Nicholson. De sok másodrangú ismeretlen. Hol van ezekhez Latinovits vagy Tolnay Klári? De hát ez a business világa.

Aztán helyismeret birtokában leereszkedtünk Santa Monica-ba a régi 66-os úton. Sehol egy tábla! Az út jól felépített marketingjét itt tolják el érthetetlen módon. Este Santa Monica belvárosában meghallgatjuk a sok zenészt. Egy dobos magányosan püföli felszerelését. Találunk egy zseniális idős néger urat, mintha Jack Brown lenne maga. Elegáns, kiválóan mozog és énekel. Aztán egy csillogó ruhás pojáca, rettenetes. Arab énekes rózsaszín ruhás öreg hölgy táncossal.

A csúcs a samba. Egy pasi énekel és fergeteges tánc az utcán. Lenyűgözve néztük a felszabadult táncosokat. Öregek és fiatalok, alacsony pasi magas nővel, mindegy, csak mozogjon, forogjon. Óriási!

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x