fbpx

Amikor egy álom megvalósul – A történelmi Route 66 – 3. rész

route 66 motoros tura 44

Az utolsó nap

A tegnapi napunk már a lecsengő fázis jeleit mutatja. Bementünk Los Angelesbe és megnéztünk egy tudományos parkot, legalábbis annak egy kis részét. Volt ott természettudományi múzeum, látogatóközpont, oktatási célú kreatív kiállítás. Ez utóbbiba is bekukkantottunk, nyomkodtuk a gombokat a különböző szerkezeteken és hangszereken, hallgattuk a különböző frekvenciájú hangokat az üvegcsöveken.

Ami tetszett, hogy az iskoláscsoportok nagyon komolyan vették és az oktatók is. Ilyen szemléletes eszközökkel lehet megértetni bonyolult dolgokat is. Bennünket a repülési és űrhajózási múzeum érdekelt, ami azért a washingtonihoz képest picike. Igaz kitettek egy 69-as években épített felderítőgépet, ami a lopakodó elődje, és már akkor 18000 méterre tudott felmenni. Aztán egy F20-ast, ami egy perc alatt hideg állapotból harcra készen fel tudott szállni.

Három űrhajó leszálló egységét állították ki, a legelső még csimpánzt utaztatott, a legnagyobb a holdutazás visszatérő kapszulája volt. A legizgalmasabb az űrkutatás dokumentumai voltak, a meteoritok és egy darabka holdkőzet mellett, hogy hogyan vizsgálják a teret. Egy frekvenciatáblán mutatták be, hogy a látható fény mily kis hányada a sugárözönnek, amiben élünk, hogy a távcső mellett mit mér a radar, mit a rádióteleszkóp, miért kell a sokféle eszköz. És persze bemutatták az eszközöket is.

A legnagyobb élmény a Hubble űrteleszkópról szóló IMAX-os film volt. Egyrészt a filmtechnika varázsolt el, másrészt a misszió megszervezése, ahogy az űrsiklóval feljuttatták és kijavították a Hubble-t, harmadrészt a világegyetem, amit a teleszkóp segítségével láthat az emberiség. Lenyűgöző volt! Lenyűgöző belépni az űrbe. Látni kicsinységünket, hogy a naprendszer csak egy apró pont a csillaghalmazban. Hogy a tejút a mi galaxisunknak csak egy karja. És csak ez az egy 2-400 milliárd csillagból áll.

Megnéztem a net-en, hogy jól értettem-e, hogy a Világegyetem legalább 100 milliárd galaxisból áll. Elképesztő! No ennek egy kis részét utaztuk be. Láttuk azt a felhőt, amit a Hubble fedezett fel es gyakran lehet látni. De itt lemodellezték szemléletesen, hogy egy gigantikus csillag óriási energiát bocsát ki, és ez a taszítás egy lyukat hozott létre a gázfelhőben, löki el a csillagokat, amiket gázburkok vesznek körül. A Hubble talált ebben egy olyan csillagot anyag gyűrűvel, ami a Föld kialakulásának elméletét igazolta. Gyönyörű volt!

Épp elmélkedtünk reggel a szobánkban, mert még mindig nem emésztettük meg a Grand Canyon 1,8 milliárd évét, és akkor itt a végtelennek tűnő idő mellett a végtelen tér. Jó folytatása volt a film a beszélgetésünknek. De ne feledkezzünk meg a létrehozókról sem. Mert ugyancsak lenyűgöző volt látni, ahogy egy hatalmas vízzel teli medencében, egy az egyben megépítve a Hubble-t és az űrállomást, gyakoroltak nap mint nap, hogy hogyan fogják kijavítani az értékes szerkezetet. Nem Kis kockázatot vállalva.

Ott fenn 18 percenként van nappal és éjszaka, a napon 170 fok, az árnyékban mínusz 200. Ezt kell az űrruhának kivédeni. De egy százezerrel száguldó porszem is végzetes lyukat ejthet a ruhán és akkor vége.

Erről hosszan tudnék beszélni, de vissza a városba! Jánosnak találtunk egy military boltot és tudott venni sivatagi katonai bakancsot. Minden álma teljesült. Aztán már csak a kulináris élvezeteknek hódoltunk, halak és rákok egy pohár borral, délben egy teraszon, este a mólón. Csoda, hogy fáj a szívünk?

Megkaptuk 8 dollárért a Certification-t, hogy teljesítettük az utat. Kicsit gagyi, hogy kézzel írták be a nevünket, és hogy bemondásra adják. De ti tudjátok, hogy mi valóban végigcsináltuk, és ez a lényeg.

Indulunk haza. Itt a vége, fuss el véle!

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x