Amikor egy álom megvalósul – A történelmi Route 66 – 1. rész
Elindultuk a nagy útra, megtettük az első mérföldeket
Pisti és Gyuri még nem tudott dönteni. Pontosabban csak az autóbérlés látszik járhatónak, de az sem megy simán. Megértik, hogy nekünk el kell indulnunk, mert a tartaléknapokat nem használhatjuk fel az elején.
A városnézés miatt csak későn indultunk, szállást se tudtam foglalni hétvége lévén, a neten található szobákat már lekötötték. Nagy szerencsére Pontiacban kaptunk egy dohányzó szobát, így nem fagytunk meg. Nagyon jó a csapat és a hangulat. Persze hulla fáradtak vagyunk. De szuper volt!
Az emberek rém kedvesek, mindig megszólítanak. Ez a kaland még nagy szám itt is. Vau, komolyan végig mennek? Los Angelesi? Vettek motort? Hazaviszik? Budapest? Nagyon barátságos mindenki.
Chicagóban és környékén sokat szenvedtünk a forgalomtól, de aztán végre élvezhettük az üres út élményét. A 66-os út gyakran az autópálya mellett megy néhány méterrel. Ott jó, de ha megszűnik, fel kell menni a pályára. Többször eltévesztettük az utat, azaz én, mivel én vezetem a csapatot, de először, ismeretlenül nem könnyű. A táblák sokszor hiányoznak, meg GPS felvisz a pályára.
Máris részesültünk az itteni történelemben, ami főleg a hatvanas évek műanyag kultúrája, Marilyn Monroe, James Dean és a vadnyugati térhódítás.
Az első megálló Joliet. Az első 66-os múzeum, az első autók és táblák. nagyon kedvesen elááttak térképpel és anyagokkal a 66-os illionis-i szakaszáról.
Útba esik a híres Gemini Giant, ami méltó párja az Atlanta-i Hot dog-os szörnynek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Itt a 66-os egy olyan szakasza, amit kivontak a forgalomból. Mellette halad a forgalom. De ott él, ahol befordul a házak közé, sőt van, hogy két különböző építési periódusból is fennmaradt az út, aztán lehet választani, vagy mindkettőt bejárni.
Aztán Saint Luis-ig fárasztó, de szuper napunk volt. Sütött már a nap, és szinte meg sem álltunk. A hatvanas évek jelenti a múltat, itt is minden műanyag. Az emberek állandóan esznek, rém kövérek, de nagyon barátságosak. A 66-os út szinte üres volt, de ha megszakadt és fel kellett menni egy másik útra, akkor elveszett az üres út élménye.
A táj Illionis-ban olyan, mint az Alföld. Sík teljesen, de izgalmas. Nagy kukorica és gabonatáblák vannak, de sok nádas és ligetes rész is van. A csapat szuper!
Az illionis-i Springfield Lincoln otthona volt, minden hozzá kötődik. Egy villanásra láttuk a szülőházát, az elegáns városközpontot. A lakóházak errefelé nagyon kellemesek, sok a zöld, élhető vidék. Megálltunk több „hystorical” benzinkút előtt, a műhelyekben fiúk számára érdekes műszaki ritkaságok is felbukkantak, de többnyire gyerekkorunk sufnijaira emlékeztettek.
