Amikor egy álom megvalósul – A történelmi Route 66 – 1. rész
Aztán Waynesville-ben, valahol Lebanon előtt szálltunk meg egy út melletti motelben. Volt medence és jacuzzi, ami már nagyon kellett a sok ülés után. Vacsoráztunk egy nagyot aztán lefeküdtünk. Azért maradtunk itt, mert reggel meg akartuk nézni a Military Museumot. Általában jókat ettünk, de már az én gyomrom is kezdett égni a műanyag kajáktól.
Amúgy sok minden mellett elrohantunk (pl. nem vettem észre egy indián falut), mert lógott az eső lába, de épp csak egy kicsit lettünk vizesek. Láttuk a világ legnagyobb székét, ami persze nagy sületlenség, mint a legnagyobb ekhós szekér. Amúgy nagyon jó napunk volt, még be sem kapcsoltam az MP3-as lejátszót, mert szó sincs egyhangúságról.
Gyuriék 16-án este jutottak autóhoz, úgy döntöttek, hogy lemennek New Orleansba. Csak tátjuk a szánkat a meglepetéstől.
Megálltunk Miamiban is, de ez nem a nagy Miami Floridából. Helyes kisváros. Előző nap kevesebbet mentünk, így most volt alkalom, hogy bemenjünk egy támaszpontra az ottani múzeumba, de végül nem jött össze, nem engedtek be bennünket, mert nem vagyunk USA állampolgárok.
Érdekes volt a missouri Springfield, az első vadnyugati pisztolyrántás helyszínével, Cuba, a nagy polgárháború emlékeivel. Wild Bill adósságba került, sőt pókeren az óráját is elvesztette, de figyelmeztette Tats-ot, hogy lelövi, ha nyilvánosan hordani meri az órát. Másnap persze az azzal ment ki a főtérre, ahol Bill pisztolyt rántott. Harmadik lövéssel aztán le is terítette. A főtéren ez ma is rekonstruálható.
Átmentünk Kansas-ba a Szivárvány hídon. Találkoztunk egy nagy öreggel, akinek fantasztikus műhelye van, tele technikai csodával, öreg tragacsokkal, szerszámokkal. Nagy arc, meghívott egy ásványvízre is.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Jó sokat mentünk, délutánra meleg lett és az arcom még vörösebb lett. Missouri amúgy erdős, dombos. Gyönyörű. Érdekes, ahogy a nyílegyenes út hullámzik a dombokon.
Lefényképezkedtünk a Devils Elbow-nál, azaz az Ördög könyökénél a hídon, sőt videót is csináltunk, ahogy átmentünk. Sajnos egyszerre nem lehettünk rajta a videón. Most már a préri jön.
