Amikor egy álom megvalósul – A történelmi Route 66 – 1. rész
Vacsoránkat stílusosan egy whiskyvel kezdtük, megettünk 49 csirkeszárnyat (Gyuri nem jött) és leöblítettük egy pal ale típusú sörrel, amiről még Washingtonból szép emlékeim voltak. Mindenkinek ízlett.
Másnap mi négyen végül sikerrel vettük a napot. Elmentünk sisakot venni, kifizettük és elhoztuk a motorokat. Az eső miatt rögtön leraktuk őket a motel előtt és elmentünk GPS-t venni. Még hazavezettem a csapatot, ami nagy teljesítmény volt, de ebben az irdatlan városban és forgalomban nélkülözhetetlen a navigátor.
Aztán ettünk valamit és próbáltuk elérni Gyuriékat, hogy mit intéztek, de egyikük sem vette fel a telefont, egyre jobban aggódtunk. Vártuk őket, János elaludt, így aztán végül ott ragadtunk a szálláson. Esett is, az időt is elpocsékoltuk, ők meg jól érezték magukat valahol. Nagyon szerettük volna tudni, hogy lesz-e autó. Én nem vártam meg őket, lefeküdtem a tyúkokkal, mert fáradt voltam. Aminek az lett az eredménye, hogy hajnali kettőkor meg ébren voltam az otteni időszámítás szerint.
Nagyon jókat ettünk. Reggel kénytelenek voltunk beülni egy étterembe, mert nincs egy bolt a közelben és taxival nem akartunk kefirt venni. De itt is természetes az éttermi reggeli, de ebédnek is beillett, akkora adagot adtak. Reggelire mexikóit, vacsorára olasz steak-et ettünk. A kedvünk az jó volt, de van mindenkiben egy kis szorongás.
Balázs Petiék kikiáltottak parancsnoknak, hogy ne essen szét a csapat, így nekem kellett vezetni a bandát. A motorok ugyan dörögnek, de mégsem fogom őket hallani, csak a tükörben fogom látni őket, de azért majd cserélünk helyet időnként.
Az út itt is nagy szám. Idős fickók jönnek beszélgetni. Mutatják a fotóikat, hogy nekik milyen motorjuk és ők is szívesen mennének a 66-osra. A szerelőtől az eladókig mindenki irigykedik, úgy néznek ránk, mint aki a Kilimandjáró-ra akár felmászni. Egy norvég fickóval kávéztunk reggel, ők holnap indulnak útnak, negyedszer járja végig. A svédek állítólag meg ma indultak, szóval lesznek az úton mások is.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A nemzetközi rendőrszervezet, az IPA, akiket korábban megkerestünk, bombáz bennünket, hogy miben segíthetnek. Igazán nem tudjuk, mert az érkezésünk időpontját sem tudjuk megmondani, de jó, hogy vannak.
Kemény hideg volt reggel, 5 fokról indult és maximum 17 lesz napközben, úgyhogy nagy hasznát vettem a pulóvernek, amit nem nagyon akartam elhozni.
Voltunk Chicagóban, elmentünk a 66-os kiindulópontjáig és felmentünk a Sears Tower-be, ami a legmagasabb toronyház volt sokáig. Ott sokat időztünk, de a Pazar látvány megérte.
A Michigan tó egy tenger, se vége, se hossza. Több mint kilencvenszerese a Balatonnak. Itt a 66-os út kiindulópontja, sokat kerestük. Bénáztunk is eleget, szerencsére a rendőrök nem jártak arra.
