Akkor, irány Montenegró!
8. nap Mostar-Budapest
Itt már nagyon fáradtan keltünk, kicsit teleportálni szerettem volna. Bár a motor hibátlan és kénylemes volt, a csuklóm, vállam már besokallt, amit köpölyözéssel próbáltam oldani. Reggel pakolás, pár utolsó fotó, és indultunk is. Már többet kellett megállni, nehezemre esett koncentrálni.
Ilyenkor mindig kicsit szomorú vagyok – nem mintha otthon rossz lenne – de annyi jó élményt gyűjtök, szép helyeken járok, hogy kettős érzés kap el, mennék is, meg nem is. Ahogy egyre feljebb „mentünk a térképen” átbillent a kapcsoló az érjünk már haza állásba. Egyre kevesebbet álltunk meg, átléptük a határt, kezdett sötétedni.
A szürkület, bogarak sokasága, és a sötétített plexi nem könnyítette meg az utat. Este 9-re értünk haza, 640 kilométert tettünk meg. Kipakoltunk, körül ugráltuk a családot, gyors tisztálkodás és alvás. Lett volna, de úgy zúgott fülem, és kavargott bennem a sok élmény, hogy kínzott az ébrenlét.
Összegzésként, tanácsaim a következők:
- Szerintem jó volt, hogy csak öten mentünk, így tudtunk alkalmazkodni, valamint egyeztünk abban is a többiekkel, hogy milyen árkategóriájú helyekre üljünk be.
- Mindenképp kell az útra egy nadrághosszban megfelelő esőruha, de ez a tapasztaltabbaknak nem is kérdés.
- Csak az első 2 szállás volt lefoglalva, a másik kettő menet közben alakult, mert együtt, személyesen könnyebb volt megtervezni az útvonalat, kiválasztani az ahhoz megfelelő szállást.
- A sisakomon csak sötétített plexi volt, ami az alagutaknál nem volt túl előnyös, már inkább víztisztában indulnék, és ha az időjárási körülmények megkívánják, átcserélném a sötétítettre.
- Navigáció terén minimum a 2 GPS, telefonok maximumra feltöltve, több külső akksi. Rá kellett ébrednünk, hogy ez pont az a hely, ahol előfordulhat, hogy a térkép az utolsó támaszodat nyújtja, mert se térerő, se navigáció, se arra járó ember, akit meg tudsz kérdezni, merre is keveredtél…
- Az elsősegély felszerelés, gumipókok, gyorskötöző, láthatósági mellény, láncspray alapvető.
- Ha most indulnék újra, biztosan több aláöltözőt, és kevesebb utcai ruhát pakolnék, bár a mosást kézzel bárhol megoldottuk, nomádba’.
- Vezetési stílus, na igen, Boszniában és Montenegróban is többnyire szűk utak vannak, az emberek középen közlekednek, mindig arra kell számítani, hogy a kanyar után a te sávodban jönnek szembe.
- Az útvonalat a hajtűkanyarok és a földutas, vízmosásokkal teli részekre figyelemmel inkább haladóknak ajánlanám.
- Időjárást tekintve május végét választottuk, csak az odafelé úton esett az eső, (még Magyarországon) a többi napon 30 fok körüli hőmérséklet és tűző napsütés volt.
Azóta készülök a következő évre, túrákra, beszereztem egy Dainese Aurora D-WP csizmát, esőálló HEVIK túra kabátot és nadrágot, túrakesztyűt. Ezeket volt szerencsém kipróbáli egy Isztria túra során, nekem már bizonyítottak, megtapasztaltam, milyen nem ázni-fázni bennük.
Ár-érték arányt tekintve nekem Montenegró bőven leelőzi Horvátországot. Nincs az utakon tömeg, traffipaxot is alig láttunk. A jövőben tervben van egy Albánia, talán egy Görögország túra motorral, hogy hasonló élményekkel gazdagodhassunk, jó baráti társaságban.
Ui: rólunk azért nincs sok kép, mert nem a szereplés a cél, hanem az élménybeszámoló.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Széles utat!
