Akkor, irány Montenegró!
8 nap, 5 elszánt motoros, 2022 kilométer. Ez lett a végére, de kezdjük is az elején! Több éve érlelődött bennem az elgondolás, miszerint kellene egy tengerparti motoros túra, valahol délebbre. Nem szerettem volna azt a pasis, rohanós túrát, inkább városnézéssel, strandolással, éttermezéssel kiegészített motorozásra vágytam, baráti társaságban.
Én egy Suzuki GSX 650 F-el vágtam neki a túrának, melynek 3 éve vagyok boldog tulaja. Volt velünk 3 tapasztaltabb férfi túrázó, köztük édesapám egy Yamaha FJR 1300-al, és két jó barátunk, egyikük egy Honda CB 1300 S, másikuk egy Harley-Davidson FL1 társaságában. Szerencsémre a fenti elvárásaimban, csajos programokban erősített barátnőm, Pálma, egy Yamaha XJ 600 S Diversion nyergében.
Fontosnak tartottam, hogy olyan útitársakkat válasszak, akikkel egymáshoz alkalmazkodni tudunk, a programokban egyetértünk, hogy mindenki kívánsága révbe érjen a látnivalók terén. Szerencsére ez sikerült.
1. nap Budapest-Szarajevó
Első nap kora reggel indultunk Budapestről, a 11. kerületből. Mindenki tankolt, pályamatricát vett, lőttünk egy kötelező selfie-t, és indulás!
Fura érzések kavarogtak bennem, hogy fogok ennyit ülni, soha nem vezettem egyben ekkora távolságot, minden legyen rendben a motorokkal… Gondolataimat Mohács környékén elsöpörte egy iszonyatos eső, az esőruhám pedig még nem volt tesztelve. Hát… már másképp csinálnám. A nadrág szára nekem elég rövid volt, ami tökéletesen belevezette a vizet a csizmámba, így nem kellett a jövőbeni programokon elmélkednem, mert csak azon tudtam, hogy mennyire tocsog a lábam a csizmában. 😊
Sokszor megálltunk tankolni, frissülni, viszonylag sima útunk volt, 542 kilométert tettünk meg. Horvátországon keresztül Bosznia-Hercegovinába értünk, a La Petit Prince-ben szálltunk meg, ahol a motorokat zárt parkolóban tudtuk biztonságba helyezni. Szállásunk Szarajevó óvárosi részhez nagyon közel volt, így bejártuk a környéket, és egy finom vacsorát ejtettünk meg a Restoran Dzenita-ban. A csevap tálat nagyon ajánlom! Hazaérkezésünk után pedig szólt a JBL-ről a Tankcsapda és a Guns N’ Roses.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
2-3-4. nap Szarajevó-Kotor, Dobrota
Másnap egy gyors reggeli után, kicsit fáradtan, de tovább indultunk Montenegróba. Első meglepetésként az ért, hogy a határnál egy fahídon kellett átkelni, és olyan utakon mentünk keresztül, ahol se térerő, se egy ember, bármikor véget érhet az út, és keresztezheti azt egy tehén/kecske.
Azon gondolkoztam, mit keresek itt, biztos “erre fizettem-be?”. éNha már röhögtem magamon a sisak alatt, de jól szórakoztam. Vidított a többiek kétségbe esett arca is, a 30 percekre behalt telefonok, és a nulla térerő. Az is megfordult a fejemben, hogy inkább egy túra motorral kellett volna jönni, na meg az új Pilot Road 5 gumik, a rohadtéletbe’ és itt tesztelem a sziklás úton, nem a pályán.
Ezt követően túljutottunk a nehézkes részeken, végre visszajött minden tájékozódási eszköz, sziklás környezetű, sivár forgalmú, hibátlan utakra érkeztünk. Elértük a Piva-kanyont, ami szerintem kihagyhatatlan. Itt már mindenki újra mosolygott, a GoPro HERO 9-es útitársam is bevetésre került.
Jóval később a tenger látványa a naplementében tovább fokozta az élményt. A szállásra este 9 körül érkeztünk, a Stone house Dobrota nevű helyen szálltunk meg. Már csak a kipakolás, és egy vacsi fért bele a Tiha Noc Restaurantban, ami a következő napokban a törzshelyünkké vált. Tengeri ételekben (pl.: rákos rizottó) magas minőséget nyújt, előételként lepényeket szolgálnak fel (ingyen), a személyzet is nagyon barátságos, ahogy tapasztalataink alapján többnyire mindenki ebben az országban.
Három éjszakát töltöttünk az említett szálláson. Egyszerű volt, de igényeinknek megfelelt. A motorok itt nem zárt helyen pihentek, viszont a tengerpart kb. 30 méterre volt, a környék nyugalma pedig okot adott a miénkre is. Megnéztük az óvárost és elmotoroztunk a Kotori-öbölt bemutató panoráma kanyarhoz, amit leírni nem lehet, egyszerűen látni kell. Mintha a világ tetején lennél, ahonnan nem akarsz haza indulni.
Ezekben a napokban nehézség is akadt, ugyanis a Harley-val érkező barátunknak eldurrant a benzincsöve, aminek szerelése napokig tartott. Japán alkatrésszel nem lehetett helyettesíteni, Harley szervíz pedig nem volt a közelben. Szerencse, hogy kötött biztosítást, mely tartalmazott assitance szolgáltatást is, így megoldódott.
