1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km – 2. rész
Egy egyszerű kis cseh körtúrának indult… és egy életre szóló kaland lett belőle. Túrabeszámoló és ajánlás képekkel, térképekkel, szállással, és tippekkel – mindenkinek, aki szereti. A folytatás, amit ígértem.
3. nap: Český Krumlov-Karlovy Vary, 315 km
Reggel felkelünk, éééés… eltaláltad, eső. Na jó, nem esett, de be volt borulva. Bementünk a városba reggelizni, világosban is megcsodáltuk a főteret. Egy japán turista jól le is fotózott (biztos nem látott még motoros csajt), egy másik pedig a rendszámunkra mutogatva kiabálta: Puskás, Puskás!
Miután jól kicelebkedtük magunkat, irány Karlovy Vary! Az utunk egy gyönyörű tó mellett vezetett, sőt, át is keltünk rajta – kiderült, hogy voltaképpen egy gátról van szó, amelynek egyik oldalán a tó van, másik oldalán pedig egy szép zöld völgy. Ezek után Nepomukon át mentünk tovább, amely település nem csak egy szentet adott a világnak, hanem egy veterán motorkiállítása is van. Ezt sajnos nem volt időnk megnézni, vártak a hegyek!
Nepomuk után nem sokkal kezdődött a rákennroll. Ahogy haladtunk tovább, az út egyre kanyargósabb lett, és nem csak az ívek szépek, hanem a dőlésszögek is: szinte nem is kell dönteni a motort, magától befekszik a kanyarba! Mindemellé 0 forgalom – legalább egy órán át egyetlen másik közlekedővel sem találkoztunk – és igazi álom-aszfalt társult. Nekem az volt az érzésem, mintha a Kakucson motoroztam volna, de a következő települést elérve kiderült, hogy ez bizony Březovà környéke, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a gyöngyösi gokartpálya innen kapta a nevét.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Bevallom őszintén, az egy-másfél sávos úton, ha hosszú ideig nem találkozunk senkivel, könnyen elgurul a gyógyszer, és az ember elkezdi középen venni a kanyaríveket, és megvan a veszélye, hogy egyszer csak mégis összetalálkozol valakivel. Így jártunk mi is. És tudod, mi történt? Semmi. Semmi anyázás, semmi dudálás, vészfék, tizedmásodpercek alatt módosított az íven a szembejövő is, én is, és teljes lelki nyugalommal elmentünk egymás mellett, még a pulzusunk sem emelkedett meg. A csehek bámulatosan jófejek az úton, ezt sokszor tapasztaltuk.
A varázslat pedig itt nem ér véget, Karlovy Vary egy gyönyörű völgyben fekszik. Lejöttünk a hegyről, majd kiderült, hogy a szállásunk igazából egy szomszéd településen vagyunk, így a másik szerpentinen felkapaszkodtunk a másik hegyre és még sokkal szebb volt a kilátás. Pedig azt hittük, hogy ez már fokozhatatlan. Villámgyorsan pakoltunk le, visszaültünk a motorra (praktikussági szempontokból itt utaskodtam) és 10 percen belül újra a városban voltunk, ami pezsgett az élettől. Nem véletlen, hiszen éppen tartott a filmfesztivál: szeretném azt hinni, hogy az amerikai zászlókkal ellátott, lesötétített ablakú luxuslimuzinokban valami nagyon nagy hírességek gördültek el előttünk.
Karlovy Vary-t egyszer látni kell, tényleg meseszép, de egy idő után kicsit töménynek éreztem a sok luxust: mintha azt sem engedhetném meg magamnak, hogy egyáltalán ránézzek ezekre a szállodákra. Pedig itt voltam, és tátott szájjal csodáltam őket. Megnéztük a Grandhotel Puppot (itt játszódik az Utolsó Vakáció, és itt forgatták valamelyik James Bond filmet is), ettünk egy jót, majd elvonultunk kipihenni a nap fáradalmait.
Szállás: Golf Hotel Karolina. Saját, zárt parkoló, reggeli, óriási fürdőszoba – a fesztiválra való tekintettel már csak az akadálymentesített szoba volt szabad, a fürdőben bált is lehetett volna rendezni.