fbpx

Három nap, három ország

haromnap tura 01Már régen nem voltam igazi sátrazós, reggeltől estig tartó motorozásból álló túrán. Ennek oka legfőképp az volt, hogy a barátaim vagy nem értek rá épp akkor, amikor nekem jó lett volna, vagy anyagilag nem engedhették meg maguknak ezt a mókát.

 

Egyedül nem buli a motoros túra – bár sokan nekivágnak egymaguk is – így idén augusztusra végre egyeztetni tudtam Bq-val – talán ismeritek is Őt a CsamClub fórumról, ott osztja az észt – akivel már vagy 10 éve egy ideig együtt zenéltünk, így jó ismerősök vagyunk. Én mentem volna két hétre is, de neki csak öt napja volt, így beértem ennyivel. Az idei „szuper” nyár eredménye, hogy két napot így is le kellett faragnunk az ötből, mert azért rommá ázni egyikünk sem akart.

Én egy osztrák-magyar határ menti kis faluban bevártam Bq-t, aki Debrecenből indult a tervezettnél egy nappal később, augusztus 15-én, pénteken este, mivel csütörtökön annyira esett az eső, hogy hülyeség lett volna akkor nekivágnia a közel 500 kilométeres útnak. Itt vesztettünk egy napot. Már pénteken behalt Bq GPS-e, így az enyémet kellett hadra fogni, amit csak azért hoztam magammal, ha mégis tovább maradnék kinn, egyedül.

Az esti dumálás és sörözés után – 10 éve nem találkoztunk, volt mit megvitatni – a reggeli 8 órás elindulás megtörtént, és kellemes, de még szinte csípős időben értünk el Szombathelyre, ahol teletankoltuk a gépeket. Bq GSX1400-e azért elgondolkodtatott a túra tervezésekor, mert az én H-D Electra Glide-om semmiképp sem egy kategória menettulajdonságokban egy ilyen izommotorhoz képest. A közös együtt motorozás elég nehézkessé válhatott volna, ha nem alkalmazkodunk egymáshoz. Bq nyugodt és türelmes ember, így felvette az én visszafogottabb tempómat – főleg visszafordító kanyarokban – és nem volt gond a stabil, biztonságos együtt haladás.

A szombathelyi benzinkútnál találkoztunk két osztrák, BMW-s fickóval. Az egyik a GS1200-be sikeresen gázolajat tankolt. Míg mi is feltöltöttük a tankot – persze benzinnel -, ők szétköpködték a kúton a kiszívott gázolajat, és szerencsés módon beindították a bajor gépet. Csak tudnám, hogy tankolhattak gázolajat, mikor a betöltő pisztoly csöve direkt nagyobb átmérőjű, hogy benzinesbe ne lehessen bedugni. Rejtély.

Még több kép a galériában

Ezután Graz felé vettük az irányt, és ráhangolódtam a GPS-es navigációra, mely a napfényben alig látszott. Sikeresen elkerültük Graz belvárosát, és Murau-n keresztül haladtunk aznapi célunk felé. Ezen a szakaszon már élvezetes és kanyargós utakon koptattam én is a vadonatúj gumikat. Még Graz előtt figyelmes lettem égett fékbetét szagra, melynek tényét a mögöttem haladó Bq megerősítette. Korábban volt egy dugattyú megszorulásos esetem, amit megoldottam, és összeugrott a gyomrom, hogy ez már megint mi. De szimplán a fokozott fékterhelés okozta melegedés, és a még be nem kopott fékbetét viccelt meg, mivel azok is újak. Végül a túra során szépen összekoptak. Higgyétek el, volt hol kopniuk!

Az első nap úti célja egy spittal-i kemping volt, és úgy terveztük az odavezető utat, hogy az végig látványos, élvezetes legyen, így az autópályát, és a nagyobb főutakat lehetőség szerint kihagytuk. Kellemes kanyargás után értünk este hat óra körül a kempingbe, ahol szokatlanul sok szállóvendég volt a rossz idő ellenére is. Aznap párszor megmutatták magukat nekünk az esőfelhők, néhol szemerkéléssel emlékeztettek arra, hogy nem aszállyal sújtott országban vagyunk, de szerencsére a komolyabb elázást elkerültük.

A kempingnél szép idő volt, csak eléggé hűvös. Éjjel bőven 10 fok alatt volt a hőmérséklet, így nem volt melegem a kis, nyári hálózsákban. Férfiasan be kell vallanom, hogy régen fáztam ennyire. Igazán aludni sem tudtam sokat. Egyik alvás blokkom kellős közepén pedig tűzijáték ébresztett fel, mellyel a helyiek ünnepelték talán épp a sramli zenét.

Másnap reggel kilenc körül nekivágtunk egy lazábbnak tűnő napnak, ami végül kellemesen kitikkasztott minket. Semmi sátorbontás, sátorverés nem várt rám, mert ott maradtunk a spittal-i kempingen még egy napot. A terv egy Szlovéniát és Olaszországot érintő tiszteletkör volt. Miután a GPS kissé elnavigált minket, és olyan utakon mentünk egy szakaszon, ahol újfent bebizonyosodott, hogy minden motor enduro, végre elértük a Wurzenpass hágót. A 18 %-os emelkedőkön ordítottak a kipufogok, és a cammogó autókat előzgetve törtünk egyre feljebb. A hágó tetején, a hajdani határátkelőnél megpihentünk, és Bq mesélt a hágó történetéről, mely út hadászati célokat volt hivatott szolgálni korábban. Így már megértettem, miért volt kiállítva az egyik parkolóban egy páncélos harckocsi.

A feleslegessé vált folyadék leengedése után nekivágtunk a Soca folyó irányába tartó mesés útnak. A szlovéniai Júlia Alpokon átvezető útvonalat úgy terveztük meg, hogy a végén egy kis olaszországi kitérővel érkezzünk vissza a spittal-i főhadiszállásra. A Bovec településen átvezető hegyi út számozott kanyarjai, szűk visszafordítói feladták a leckét a rutintalan motorosoknak, de szerencsére a roppant nagy forgalomban nem láttunk balesetet.

 

A beszámolónak még nincs vége! Lapozz!

 

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x