Heten, mint a gonoszok – motoros csajok túrája a hegyek között
Egy csajokból verbuválódott motoros csapat úgy döntött, hogy felfedezi az ország észak-keleti részének egy csodálatos látványosságát, az Aggteleki Nemzeti Parkot.
Az ismerkedés hol máshol, mint a Csajok a motoron portál zárt csoportjában történt meg, ahol Rita, akivel már korábban is voltunk motorozni (bár akkor a GS-em kormánycsapágy-problémával küzdött, így nem volt élvezhető az utam), felvetette a túra ötletét a csoportban, amihez bárki szabadon csatlakozhatott. A komoly érdeklődők száma akkor összesen hét főre nőtt, egy tag pedig jelezte, hogy ha időben el tud jönni munkából, akkor út közben csatlakozik a csapathoz.
Sajnos a túra előtt pár nappal az egyik részt venni szándékozó motoros balesetet szenvedett, de szerencséjére neki nem esett baja, ellenben motorját az indulásig nem tudta helyre pofozni, így fájó szívvel, de ki kellett hagynia a túrát. Gyöngyi érkezett a legmesszebbről, külön kiemelendő, hogy a 608 kilométeres egyéni távját egy 125-ös CBR nyergében tette meg.
2019. augusztus 30-án a négy motoros tehát, Rita, Kriszta, Gyöngyi és Andi Gödöllőn találkozott, ahonnan a Mátrán keresztül Sirok felé vették az irányt, ahol Dórival csatlakoztunk hozzájuk. Gyöngyi reggel eltévedt a pesti forgatagban, de a többiek bevárták, így a túrának kis csúszással sikerült nekiindulniuk.
Ahogy Dórival vártuk a bandát Sirokban, volt alkalmunk megfigyelni az emberek reakcióját, amikor begurult a parkolóba a négy nőből álló motoros csapat, akiket két további motoros csaj várt. Szinte visítva borultunk össze, mint valami kisiskolás barátnők, még több tekintetet odavonzva a nem mindennapi csapatra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Kis szusszanás, pár fénykép, a kezdőknek szóló útmutatások, és utazósorrend felállítása után neki is vágtunk az útnak, egyenesen Ózd felé. Mint később kiderült, ez nem volt túl jó választás, mert a Szentdomonkost és Borsodnádasdot összekötő szerpentinen végig azonosítatlan folyás volt az aszfalton, tartani lehetett tőle, hogy olaj, ezért a rendkívül kanyargós útszakaszt óvatosan kellett bevennünk.
Az igazi rock’and’roll csak ezután következett, mert a szerpentinről leérve egészen Ózdig csatornamunkálatokat végeztek, extrém akadálypályává téve ezzel az utunkat.
Az utolsó csatlakozót, Juditot eközben folyamatosan tájékoztattuk arról, hogy merre járunk. Ózdon érkezett a jó hír: sikerült annyit késnünk, hogy ő is elszabadult a munkahelyéről, és a következő megállónál, Serényfalván csatlakozott is a csapathoz, amely általa hét fősre növekedett.
