1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km – 2. rész
4. nap: Karlovy Vary-Prága, 221 km
A reggeli közben tudatosult bennünk, hogy a túránk során 4 országot is érintünk: Magyarország, Ausztria, Csehország és Szlovákián keresztül terveztünk hazamenni. Amikor az útvonalakat nézegettük, rájöttünk, hogy annyira nincs is messze a német határ – miért ne ugranánk hát át Németországba is? Az 5 mégiscsak szebb szám, mint a 4:) A térképet megnézve látszik is, hogy Karlovy Vary és Prága között a legrövidebb út pont Németországon át vezet.
Ez volt az egyik legjobb döntésünk, a határ ugyanis a hegy tetején húzódik, vagyis Csehországban és Németországban is szerpentinen gurulhattunk. Méghozzá a már megénekelt tökéletes aszfalton és tökéletes kanyarokkal. Erről a szakaszról tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, maga a motoros mennyország! Egyetlen problémám volt csupán: a hideg, amivel valahogy nem számoltam, amikor Budapesten 40 fokban csomagoltam az útra, szóval hiába vettem rá a motoros kabátra az esőkabátot, és hiába nyomattam a markolatfűtést, mégis végig vacogtam.
Németországban ki is pipáltam az első (és hálistennek egyben utolsó) borulást: ahogy letámasztottam a motort, és leszálltam róla, még zsibongott az egész testem a kanyaroktól (egy hengeren a hosszú táv azért alaposan össze tudja rázni az embert). Olyan volt, mint amikor hajókázol egész nap, és amikor leszállsz, még érzed a talpad alatt a hajó ingását. Nos, én is így éreztem magam, még csodálkoztam is, hogy jé, mintha még mindig mozogna a kezemben a kormány!
Kicsit lassan esett le, hogy nem mintha, hanem valóban: a lejtőn megállított DRZ egy csigabiga lassúságával gurult előre, szépen maga alá csukva a sztendert. Már térdmagasságban járt a kormány, mire felfogtam, hogy itten borulás ténye van folyamatban:) Szerencsére a dörzi bírja az aszfaltot, egy kicsit vissza kellett hajlítgatni a kézvédőt és mehettünk tovább. Innentől fogva nyugodt voltam, hogy nagyobb esés már nem várható.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Csehországba visszatérve már kicsit egyenesebb utakon haladtunk, mivel időre mentünk: estére jegyünk volt a Guns N’ Roses prágai koncertjére. Hogy ne teljen annyira unalmasan az út, beugrottunk megnézni egy kisebb kastélykát, amit az útról vettünk észre.
Csehországról tudni kell, hogy nagyjából minden településen van egy kastély, kolostor, vár, vagy egyéb látnivaló, a legtöbbet csak az útról, egyetlen pillantással tekintettük meg, de ez valamiért hívogatott. Lehet, hogy nem véletlenül: a parkolóban összefutottam egy márkatárssal, jól el is mondtam neki, hogy mennyire irigylem őt azért, amiért ilyen utakon motorozhat mindenhol, és itt láttuk az első cseh motoros csajt is.
Innentől már tényleg egyenes út vezetett Prágáig, ahol gyors zuhany és persze a kötelező bemelegítő serital után egy majd’ 3,5 órás Guns N’ Roses koncerten pihenhettük ki az utazás fáradalmait.
Szállás: Oaza hotel, Prága – a szocializmusban biztosan szép lehetett, mára már kicsit retro. A parkoló nem igazán zárt, de megengedték, hogy a recepcióval szemben állítsuk le a motort, szóval viszonylag biztonságosnak tűnt.
