fbpx

Túra Erdélyben kátyúkkal, esővel és köménymagos pálinkával

csik ceca 132A fő célunk a csíksomlyói búcsú volt. A társaságból ki először, ki többedszer vett részt az eseményen.

Amikor elkezdték szervezni a céges, pünkösdi Erdély túrát, még álmunkban sem gondoltuk, hogy ennyi élményben lesz részünk ebben a röpke pár napban. A túra néhány ember számára már néhány nappal korábban elkezdődött – ők voltak az előtúrások. Mi szerdán csatlakoztunk hozzájuk. Első nap „csupán” 700 km állt előttünk, így már korán elindultunk öt motorral és három autóval.

A napnak sok tanulsága volt. A legfontosabb talán, hogy aki az utat ismeri a városokon át, ne autóval menjen a csapat előtt, mert inkább hátráltatja a haladást. A másik, hogy ha te nem látsz semmit az útból, akkor valószínűleg a többi motoros is így van ezzel.

Elmondom a történetet: az utolsó 120 km-en hatalmas özönvízszerű esőt és jégesőt kaptunk ki. Aki tavaly az augusztus 20-át Budapesten töltötte, az sejtheti, hogy miről beszélek. Ez pontosan ugyanolyan volt, megfűszerezve azzal, hogy már ránk sötétedett, de a szerpentinen békákkal és kivilágítatlan lovaskocsikkal találkozva haladtunk rendíthetetlenül a célunk felé.

Amikor leszálltunk a gépekről teljesen átfagyva és kicsit megtörve, mindenki beismerte, hogy ő igazából szinte semmit sem látott, csak próbált az előtte haladó féklámpákkal lépést tartani. Így az első nap kalandosra és egyben fárasztóra sikeredett, de mindent kárpótolt az isteni vacsora és a köménymagos pálinka, amivel kedves házigazdáink vártak minket Gyergyószentmiklóson.

 

Másnapra csak egy rövidebb túrát terveztünk be, hogy mindenki kipihenhesse az előző nap fáradalmait. A csajok, akik kocsival érkeztek, felpattantak a skacok mögé a motorokra, és benzincsibéket játszottak – feltűnően élvezték. Én azért megmaradtam a jól bevállt motoromnál, és próbáltam lépést tartani egyedüli lányként a srácokkal. (Halkan bevallom, hogy ez nagy kihívás volt számomra, talán jövőre majd jobban megy.)

Elmentünk Gyimesbe, ahol egy „folklór” napon vettünk részt. Bepillantást kaphattunk az életükbe, érzéseikbe, népviseletükbe, táncaikba és megkóstolhattuk ételeiket. Megtekintettük a ezeréves határt, és felmásztunk egy templomhoz is. Persze voltak, akik a tavalyi esetből okulva már hoztak magukkal rövid nadrágot és sportcipőt, de persze van, aki semmiből sem tanul.

 

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x