Suzuki RF 400, a nagy Ő
Minél közelebb jártam a jogosítvány megszerzéséhez, annál nagyobb elánnal nézegettem a motorhirdetéseket. Az alap elgondolás az volt, hogy valami könnyen kezelhető kis naked bike-ot vagy túra-sport motort vegyek.
Természetesen nagy hangsúlyt fektetve a külsőségekre, de nem a legnagyobbat. Eredeti terveimben egy full fekete motor szerepelt, de annyi utána olvasás után tudva, hogy az egész védőfelszerelésem fekete, valamivel feltűnőbb motort kell választanom. Sárga, fehér, piros, kék mindenre vevő voltam.
Úgy terveztem, ahogy meg van a forgalmi vizsga, már megyek is venni a motort. De még sehol nem találtam azt a gépet, amire megdobbant volna a szívem. Majd a sikeres forgalmi vizsgát megelőző napokban felkerült egy új hirdetés. Szépséges citromsárga Suzuki RF 400-as. Hát tény, hogy nem volt fiatal, de mivel úgy voltam vele, hogy kezdőmotornak szánom, nem akarok egy új motorban kárt tenni, amit jobban megérezne a pénztárcám.
Igen, valószínűleg a hozzáértőbbekben most felmerül a kérdés, ami akkor bennem nem merült fel: bicikliről átülni egy RF 400-asra biztos szerencsés választás? Mire ez a kérdés felmerült bennem, már ott pihent a gép a garázsban a nevemen. Nem épp a legkönnyebben kezelhető vas és 210 kg-ot sem gondolnám, hogy olyan nagyon könnyű lenne, de! szép!
Ami viszont pozitívum és kezdőmotornak mégsem a legrosszabb választás, mert lomha. Nem ugrik ki alólad, ha nagyon szépen beszélsz vele, akkor sem fog úgy gyorsulni, ahogy azt szeretnéd. Öreg már, nehéz és csak 400-as, de természetesen én szeretem. Nem hagyott még cserben.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Első utaim közt természetesen megejtettem Tőserdőt. Ahogy azt vártam, lassú voltam. Kanyarok előtt a kelleténél jobban lelassítottam, de úgy voltam vele, inkább úgy vegyem be a kanyart, hogy biztonságban érzem magam, mint sehogy. És így fokozatosan mindig jobban ment a döntés.
Volt egy alkalom, mikor Tőserdőből hazafele, csatlakoztam egy ismerősömhöz, aki szintén motorral jött. Ő már ugye rutinosabb motoros volt (nálam nem volt nehéz), és csak úgy szelte a kanyarokat, én meg csak mentem utána, míg egyszer csak az utolsó pillanatban azon kaptam magam, hogy bár ő ennyivel be tudja venni a kanyart, én már nem biztos.
