Olasz túra kezdőknek
5. nap – 660 km
Hajnalban újra útra keltünk a cél ezúttal Verona volt. A keleti parton mentünk Pisa-ig, ami igazán lenyűgöző látványt nyújtott, a maga sziklás vonulataival. Útközben az egyik kúton összebarátkoztunk egy olasz párral, akik szintén motorral túráztak hazai terepen. Pisa-ban megcsodáltuk a ferde tornyot, és míg kerestük, megcsodáltuk a várost is. (Ennyi egyirányú utcát én még nem láttam.)
Innen tovább Modena felé a 12-es úton. Már láttuk a hegyeket, mikor az mp3 lejátszómban megszólalt az „Over the hills and far away” című szám. Akkor még nem tudtuk mire vállalkoztunk. A szerpentinek elég erősek voltak a maguk kétszeres, meg négyszeres veszélyes útkanyarulatukkal, miközben elég szépen emelkedtek is. Majd mikor már elértük a sífelvonó tetejét, reméltük nem emelkedik tovább. Főleg azért, mert a hátsó fékbetét nem volt épp új…
Szerencsénkre már csak lefelé vitt az út, így sikerült a kb. 154 km-es utat megtenni 3 óra alatt. Eddigi útjaink során sokszor volt, hogy majdnem elaludtam a párom mögött, de ezen a rövid szakaszon olyan éber voltam, mint még soha. Azt hiszem, élveztem volna a kanyarokat, ha nem kilométerekre vagyok a hazámtól és nem megrakodva ülünk az Afrikán ketten, hanem a saját mocimmal őrültködhetek egyedül.
Azért csak elértük újra az autópályát (Modenától) és az eső is ismét megtalált minket. Délutánra értünk Veronába, ahol kiderült rossz címet adtak meg. De némi kérdezősködés és activity után sikerült rátalálnunk a helyes útra. Mint kiderült kicsit tovább, ott volt az autópálya vonalán. Sajnos a zuhogó eső miatt, és mert a hotel nagyon kint volt, nem tudtunk szétnézni a városban, csak a könyvben tanulmányoztam át a Shakespeare művéről híres várost és látványosságait. De legalább úszkálhattunk egyet a medencében. Az sem utolsó!
6. nap – 848 km
A végső volt a leghosszabb napunk. A cél: Budapest! Ugyanazon az úton irány haza. Autópályán Triestig, majd át Szlovénián, és keresztül fél Magyarországon. Napos időt fogtunk ki, aminek kifejezetten örültünk ennyi ázás után. Az olasz autópályák hamar lepörögtek, majd végre napfényben is megcsodálhattuk Szlovénia iszonyat szép déli részét, ahol azért megálltunk lefotózni, amikor elértük a bűvös 50 000 km-t. Szegény Afrika alatt csak pörögtek a kilométerek és Magyarországon belül már a párom sem kímélte annyira.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Összegzésként átlagban 110-120-at bírt a gép és bár több rutinos túrázónak ez kevésnek tűnhet, de bírható tempónak találtuk. Első túrára azt hiszem biztonságot jelentett az előre foglalt szállás, és a pontos tervezés, de egyszer majd biztos kipróbáljuk a spontán módszert is.
Látványosság szempontjából Velence nagyon tetszett mindkettőnknek, így aki esetleg még nem látta nézze meg! De Rómában nagyot csalódtunk, koszos és büdös városként maradt meg emlékeinkben, de a látványosságai csodálatosak. Vatikánt viszont vétek kihagyni, a kápolnát máig siratom. A Lucca és Modena közötti szerpentinen pedig egyszer újra végig megyünk, de akkor már külön mocival. Ráadásul csodálatos látványt nyújtott a hegy, csak nem volt időnk fotózni.
Szerintem első túrának jó volt, rengeteget tanultunk belőle. Főleg így, hogy csak ketten voltunk. Ezt az írást főleg azoknak szántam, akik ugyanolyan cipőben járnak, mint mi. Fiatalok, de még nincs elég tapasztalatuk egy nagy és komoly túrához. Hajrá, mert megéri! Végszóként azért megjegyezném, hogy párom egyedül vezette végig a távot. Így rutin nélkül ne induljon neki senki.
