Olasz túra kezdőknek
Két éve, 2006 nyarán belevágtunk életünk első túrájába.
Páromnak és nekem is ez volt az első távolabbi motoros utunk, és mivel nyelvtudásunk angol-spanyol és német gagyogásból áll, ezért nem reszkíroztuk meg a helyi szállásfoglalást, inkább egy utazási iroda segítségét vettük igénybe. Így sem volt drágább, mint neten lefoglalni. Próbáltunk mindent megtervezni, beszereztünk térképeket, szerszámokat, egyebeket, majd egy csípős hajnalon nekivágtunk.
1. nap – 743 km
Budapestről indult a menet, a célállomás pedig az olaszországi Velence volt aznapra. Az idő tisztának indult, de sajnos Nagykanizsától a fejünkre szakadt az ég. A határt Rédicsnél szerettük volna átlépni, de benéztünk egy kanyart és így – talán szerencsénkre – a zsákutca vége egy noname határátkelőhöz vezetett, ahol várakozás nélkül mehettünk tovább. Azért persze a túloldalon is benéztük azt a kanyart és megnéztük a Rédicsi határátkelőt, csak már a Szlovén oldalról.
Utána már azért összeszedtük magunkat és elindultunk Ljubljana felé. Az út negyedénél, mikor már a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, úgy döntöttünk, hogy ideje felvenni az esőruhát, mert ez ugyan nem fog elállni. (Bár a határ előtt reménykedve jegyeztem meg: „Két országon keresztül csak nem esik!”) Kisebb tekergőzés után sikerült rátalálnunk az autópálya kezdetére és onnantól kezdve egyenes utunk volt az olasz határig. Természetesen végig zuhogó esőben – tiszta élvezet. De a táj még így is magáért beszélt, meg is egyeztünk, hogy egyszer még visszamegyünk.
Még több kép a galériában!A határt Triesztnél léptük át. (Végre elállt az eső!) Ott nem is kellett sokat várni, sor inkább az első kapuknál volt, de végül – némi olasz segítséggel – azon is átvergődtünk. (A jegyes-kapus rendszer még új volt számunkra) Késő délutánra értük el Mestre-t, ahol a szállásunk volt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Viccesen nézhettem ki, mikor a napsütésben besétáltam a hotel recepcióhoz vizes, háromszor nagyobb esőruhában. Lepakoltunk és száraz ruhában sétálni indultunk. Majd, hogy szép keretet kapjon a napunk, visszafelé sétálva újra ronggyá áztunk. Gondolhatták is a szállodában: „Ezek is csak akkor túráznak, ha jól esik.”
2. nap – Velence
Ezt a napot Velencére szántuk. Hála az égnek, olyan napsütésben volt részünk, hogy leégett a vállam. Útitársunkul egy Olaszországról szóló részletes könyvecskét választottunk, így egész napos túránkon abból olvasgattuk a látványokhoz tartozó információkat. Délben kipróbáltunk egy olasz éttermet, de nem tűnt túl jó választásnak, így vacsorára maradtunk a jól bevált Kebab mellett.
