Nyugodjanak békében! – emlékhelyek az utak mentén

Holnap Mindenszentek ünnepe, majd halottak napja, és a közeleg az adventi időszak is. Ezek az alkalmak mind-mind okot szolgáltatnak arra, hogy a családtagok gyertyát gyújtsanak eltávozott szeretteik emlékére. Csak az nem mindegy, hogy mindezt hol teszik.

A mécses- és gyertyagyújtások sajnálatos módon túlnőttek a temetők kerítésein, így ilyenkor, halottak napja környékén megszaporodnak az utak mentén pislákoló fények is. Ami a temetőben gyönyörű és csendes, meghitt látványt nyújt, az a közutakon inkább figyelemelterelőleg hat, és emiatt akár balesetveszélyes is lehet.

Általánosan bevett „szokás”, hogy közúti balesetben elhunyt személyek hozzátartozói különböző kegyhelyeket emelnek a helyszínen. Ezek amellett, hogy roppant balesetveszélyesek, még törvény is tilja, amiről az emberek többsége sajnos nem tud.

Törvényi szabályozás

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. paragrafus 3. bekezdése egyértelműen kimondja, hogy:

„A gépjárművek közlekedésére szolgáló közút területén, a felett és mellett – a közúti jelzőtáblák megtervezésének, alkalmazásának és elhelyezésének követelményeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott területen belül – nem lehet olyan jel, jelzés, egyéb tárgy és berendezés, amely a közúti jelzésekkel – azok alakjával, színével – összetéveszthető, a láthatóságot akadályozza, alkalmas arra, hogy a közlekedők figyelmét elterelje, vagy a közlekedés biztonságát egyéb módon veszélyezteti.” – frissítve 2019. október 25-én.  (forrás: https://net.jogtar.hu)

Tehát idestova 31 éve megszületett az erre vonatkozó szabályozás, mégis rendkívül kevés esetben nyújtanak be ilyen irányú kérelmet. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkatársa megkeresésünkre elmondta, hogy ezeket a kegyhelyeket túlnyomó részt önkényesen, engedély nélkül hozták létre, holott az engedélyeztetés teljesen ingyenes.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Amennyiben beérkezik egy kérelem, a közútkezelő megvizsgálja, hogy az adott helyszínen elhelyezhető-e a kegyhely olyan módon, hogy az előírás szerinti megfelelő távolságban legyen az úttesttől, a közelében van-e egy autónak elegendő biztonságos hely megálláshoz, illetve az elhelyezendő tárgyak megfelelnek-e a törvényi előírásnak. Amennyiben ezek a feltételek egyenként, illetve összesen nem teljesíthetők, úgy a kérést  elutasítják. (Köszönet a segítségért Schimmer Erzsébetnek!)

Elbontás, tolerancia

Egyéb esetekben, mikor önkényesen hozzák létre a kegyhelyet, a közútkezelő elbonthatja azokat. Mára már ezt is törvény szabályozza, hogy megyénként rendszeresen ellenőrizni kell a teljes úthálózat állapotát, és ilyenkor figyelmet fordítanak az utak mentén elhelyezett tárgyakra is.

Abban az esetben, ha kideríthető, ki helyezte el azokat, felveszik vele a kapcsolatot, és felszólítják annak megszüntetésére, illetve javaslatot tesznek más helyszínre, ahol a fent említett szabályok adottak, és balesetveszély generálása nélkül leróható a kegyelet. Mindemellett a közútkezelő tolerálja az ilyen eseteket, és kegyeleti okokra hivatkozva általában nem nyúl az illegálisan emelt emlékhelyekhez. Kivéve persze, ha olyan tárgyak és oly módon vannak elhelyezve, amik zavarják pl. az útkarbantartást, kaszálást, hóeltakarítást, illetve ha a törvényi szabályozásnak semmilyen módon nem felelnek meg.

Emlékhelyek az autópályákon

A Magyar Közút Nonprofit Zrt-vel ellentétben a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (korábban Állami Autópálya Kezelő Zrt.) kategorikusan megtiltja ezen kegyhelyek létrehozását. Ezt írja honlapján:

„A magyarországi gyorsforgalmi utakon elhunytak emlékére sokan szeretnének valamilyen tárgyat, virágot vagy mécsest elhelyezni, jellemzően azon a helyen, ahol maga a baleset bekövetkezett (például a leállósávon, vagy a szalagkorláton). Amellett, hogy az Állami Autópálya Kezelő Zrt. megérti ezt a szándékot, és osztozik a hozzátartozók fájdalmában, útüzemeltetőként nem tekinthet el attól a ténytől, hogy ez a tevékenység nem csak a megemlékezőkre, de az utakon közlekedőkre is óriási veszélyt jelent.” (forrás: https://www.nemzetiutdij.hu/)

Alternatív megoldás gyanánt az autópályakezelő 2010-ben autópályánként, autóutanként egy-egy kegyeleti emlékhelyet alakított ki, ahol méltó módon lehet tisztelegni a közlekedési balesetben elhunytak emléke előtt. Az M7-en pl. a töreki pihenőhelynél található. (forrás: https://www.sonline.hu/)

Konstans balesetveszély

Én magam is tapasztalom nap, mint nap a leírt jelenség „káros” hatásait:

• Meredek árokparton, erős szélben himbálózó hatalmas cserepes krizantém, ami bármelyik pillanatban kigurulhat az elsuhanó autók közé.
• Árok mélyén világító méretes piros mécses a sötét éjszakában, amiről azt hittem, hogy biztosan egy balesetet szenvedett motoros fekszik ott, és megálltam, hogy segítsek. A közvetlen közelében láttam csak, hogy mécses. Az ilyen mécsesek szerintem még tűzveszélyesek is, mert bármikor felborulhatnak, és felgyújthatják maguk körül a száraz növényzetet. Habár ilyesmire szerencsére még nem volt precedens, illetve nincs róla tudomásom.
• Veszélyes kanyarban (nyilván azért történt ott baleset) emelt kegyhely, mely évről-évre nőttön nő, most már több négyzetméternyi helyet kiszakítva magának. Gondozzák szépen, nem csúnya látvány, de amikor e célból odalátogatnak a hozzátartozók, ott állnak meg az út szélén, balesetveszélyes helyzetet teremtve. Továbbá, csak remélni tudom, hogy ha netán valaki ismét ott szenvedne balesetet hasonló módon, nem fogja eltalálni az oda lefektetett méretes márványtáblát.
• Két hatalmasra nőtt tuja takarásába leszúrt vaskereszt, amire remélhetőleg egy motoros sem szúrja fel majd magát. Ezen a területen egyébként nem volt semmilyen növényzet előtte, talán pont azért, hogy szabadon belátható legyen a kanyar. Most a keresztet „védelmező” tuják eltakarják, ami eddig látható volt.

Még sorolhatnám tovább a példákat, koszos, csúf művirágokról, karácsony tájékán kihelyezett komplett mini karácsonyfáról, villódzó színes égősorral. Ezek, ha nem is közvetlen balsetveszélyesek, de elvonják a figyelmet a vezetésről. Tapasztalom, hogy este sötétben gyakran fékeznek ott a közlekedők, ami adott esetben lehet pozitív is. Mivel lassítanak, talán óvatosabbak is lesznek, ha látják, hogy ott bizony történt valami. De ha a mögöttük haladó pl. nem számít a lassításra, mert esetleg tudja, hogy mi azok a fények, már kész is a baj.

Kettős tragédia

Mondhatná bárki, hogy a felsorolt aggodalmak alaptalanok, mert nem történt még precedens arra, hogy egy ilyen emlékhely miatt következett be baleset, de ez sajnos nem így van. Ki ne hallott volna a 2007. nyarán bekövetkezett mecseki motoros balesetről, ahol két motor ütközött egymásnak, és a vétlen férfi a helyszínen azonnal életét veszítette.

Szülei emeltek az emlékére kegyhelyet, ami önmagában is veszélyes helyen van, hisz egy nem belátható kanyar után bukkan szem elé, és közvetlen az aszfalt mellett található. A közútkezelőnek több problémája is volt az objektummal kapcsolatban, ezért a család saját költségén létrehoztak egy szalagkorlátot, ami javarészt eltakarja azt.

A szülők sajnos sosem bírták feldolgozni egyetlen gyermekük elvesztését, gyakran jártak ki a helyszínre, csinosítgatták az emlékhelyet, ami egyre nagyobb lett. Így tettek 3 évvel ezelőtt is, éppen egy nappal Mindenszentek előtt, amikor is az édesapát halálra gázolta egy autós – adta hírül a bama.hu. A körülmények a hír kiadásakor még tisztázatlanok voltak, ám az egyértelmű, hogy az idős férfi az úttesten tartózkodott, ahol pedig senki sem számít gyalogosra. A tragédia fényes nappal, délelőtt történt, egyébként jó látási viszonyok között.

Miért?

Felmerül tehát a kérdés: mi készteti a hozzátartozókat az ilyen kegyhelyek létesítésére. Magamból kiindulva, én nem szeretnék folyton arra a helyre emlékezni, ahol egy számomra kedves személy az életét veszítette. Az egy negatív, rossz hely. A kegyelet lerovására a temető a legmegfelelőbb, ahol a szeretett személy teste fekszik, illetve hamvai el vannak helyezve.

Hitem szerint a lélek testhez van kötve, elszáll a test halálakor, tehát a baleset helyszínéről az is villámgyorsan távozik. Sőt, ha a szerencsétlenül járt személy esetleg a kórházba szállítás közben, vagy épp a kórházban veszíti életét, oda sem helyezünk soha mécseseket, emléktárgyakat.

Szerettem volna választ kapni a miértre, és arra jutottam, hogy az emberek többsége vállvonva tanácstalanul annyit mond: „ez a szokás”, „mindenki így csinálja”. Mint a hálapénz intézménye, ugyanaz a jelenség. Mindenki elítéli, mégis szinte mindenki ad. Mert így „szokás”.

Olvastam egy édesanyáról, akinek a fia motoros balesetben halt meg, és barátok emeltek emlékhelyet neki. Ő gondozza, rámaradt, pedig neki ez nyűg, és nem is ért egyet vele. Elmondása szerint a fia is „baromságnak” tartotta.

Tehát igazából nem meggyőződés húzódik a háttérben. Úgy tűnik, hogy azok a hozzátartozók, akik rendszeresen járnak ezekre a helyekre ÉS a temetőbe is, egyfajta vezeklésnek élik ezt meg. Valószínűleg hibásnak érzik magukat a szeretett személy halálában. Nem tudják feldolgozni a veszteséget, de így nem is fogják. Mert dolguk van vele, kötelességüknek érzik gondozni, fenntartani a rossz emléket is.

Képek forrása: http://www.borsonline.hu/ , https://fr.123rf.com/ , https://maps.google.com/ , https://net.jogtar.hu