Nyári motoros túrám Erdélyből Bulgáriába
Csodálatos „tanárom” volt/van a párom személyében. Egész úton végig tanítgatott, láttam szinte többet pillantott hátrafelé, mint előre, hogy megvagyok-e, tudom-e tartani a tempót.
Annyira belejöttem, hogy 300 km után már egyik pillanatban úgy éreztem magam, mint aki már nagyon régóta motorozik.
Mivelhogy elég alacsony vagyok, lábujjhegyen érem el a földet, így plusz izgalmat jelentett nagyobb forgalomban, dugókban az emelkedőn való megállás/indulás. Kezdőként még nem is vàllalkoztam, hogy elsuhanjak az álló autósorok mellett. Amit tapasztaltunk eddig, hogy nem túl motorosbarátok Bulgáriában, úgy néztek ránk, mint akik az űrből jöttek.
Ezen az úton azt hiszem szinte mindent megtapasztaltam, amit meg lehet: autópályán „repeszteni”, nagy forgalomban vezetni, reggeli ködben, esőben menni.
Hazafelé az utolsó 80 km-t kicsit megesteledve tettük meg. Hogy jobb legyen egy szakaszon jó nagy esőben is, ahol a látási viszonyok is gyengék voltak (természetesen pont olyan helyen, hogy félre sem lehetett állni). Ahol meg nem esett, ott hatalmas villámlás, nagy szélfújàs, vihar volt készülőben.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Bevallom nem volt túl kellemes, elázva, a sírás környékezett. Utólag visszagondolva viszont már csak mosolygok rajta és jó kis emlék lett.
Hatalmas élmény volt számomra kezdőként megtenni ezt a nagy túrát (1200 km). Rengeteget tanultam, tapasztaltam, kipróbáltam magam mindenféle időjárásban. Hatalmas élmény volt motorral megelőzni például életem első kamionjàt. Borzasztóan büszke voltam magamra, amiért megcsináltam, kibírtam. Bármikor újra elindulnék.
Az út után a szeretteim körében is elfogadottabb lett a motor. Beletörődtek, hogy motorozok én is.
