Régóta gondolkodtam, hogy a határ mentén csinálhatnánk egy országkerülő túrát. Addig-addig motoszkált a fejemben, míg elkezdtem megtervezni. Barátnőm is fellelkesült, így pontosan meg is terveztem a teljes útvonalat. Sajnos időközben – még tolva is a dátumon – barátnőm végül nem tudott eljönni.
Megkérdeztem pár barátomat, de a nyári szabik már mindenkinél be voltak tervezve, így nem találtam úti-társat. Mivel a szabim el volt intézve, a pontos terv megvolt, ezért nekivágtam egyedül BMW G310R motorommal. Az időjárást nem néztem, persze mikor legyen 1 hétig 40 fok…
2022.06.27-én reggel 7 óra körül neki is vágtam az első napnak.
Kőszeg felé kezdtem a karikát. A 7-es útig minden nyugis volt, ott egy kis időre 2 kamion közé kerültem, nem volt felemelő érzés. Drukkoltam, hogy az előttem lévő kamion ne satuzzon…
Mosonmagyaróvár fele már a szél is jócskán felerősödött, de nem bántam ebben a nagy melegben. Csak a kamionok, teherautók szél-lökései voltak kicsit kellemetlenek. Kicsit nehezen találtam olyan benzinkutat, ahol volt benzin, de végül Jánossomorján találtam végre ilyet. Azon a részen hiány volt hétfőn. A kutas mondta, hogy hétvége után ne csodálkozzak, ha kifogynak a készletek.
Tovább haladva Kőszeg felé, volt egy egész jónak mondható út, ami még enyhén kanyargós is volt, no de ki lehet az kedves valaki, aki sok-sok km-en keresztül teleszórja apró kavicsokkal? 😮
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
Fertőd környéke nagyon szép volt és az út is jó minőségű.
16 óra körül már Kőszegen voltam az Írottkő Hotelban.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy bármerre néztem, körbe-körbe egyfolytában villámlik és dörög, de szerencsére, ahol voltam, odáig nem jutott el. Átugrottam volna picit a határ túloldalára egy körre, de arra nagyon fekete volt az ég, így erről lemondtam.
A Hoteltól kapott uzsonnával felszerelve indultam útnak. A hotel kitett magért, 3 db szendvicset, almát, üdítőt és müzli szeletet kaptam útra valónak. A szendvicsben nem semmi adag felvágott és sajt volt, otthon éreztem magam, külön köszönet érte. 😊
2. nap
Nagyon kis gondozott településeken haladtam keresztül, ez az útszakasz nagyon tetszett, pláne, hogy kedvenc helyem az Őrség fele tartottam.
A jáki templom épp nagy felújítás alatt volt, így jó képet nem igazán tudtam készíteni.
Nagyon körültekintően kellett mennem, mert úton-útfélen mindenhonnan mezőgazdasági gépek bukkantak fel. De hát, ez így van rendjén, ők is teszik a dolgukat. 😊
És végre elérkeztem az Őrségbe. Jól esett a hűvös erdei út.
Az első megállómnál már rögtön beszélgettem is egy kedves bácsival. Őrség számomra egy más világ. Csoda szép, gondozott, nagyon kedves, segítőkész emberek és nagy nyugalom. Ez az, ami nagyon hiányzott már.
Elmentem megnézni kedvenc kis templomomat Veleméren.
Kicsit most csalódás volt, mert amikor legutóbb voltam pár éve, akkor még egy csendes, erdei tisztáson lévő kis templom volt, amit a meghittség és nyugalom vett körül. Most viszont kisbusszal viszik oda a nézelődőket… valahogy elvesztette a meghittségét és inkább egy szokásos turista látnivaló lett belőle. Ezért aki nyugalomra vágyik, inkább ajánlom Őriszentpéteren a Szent Péter apostol római katolikus templomot, ami ugyanakkor épült és ugyanolyan, mint a Veleméri, csak kicsit nagyobb és nincsenek turisták.
Az Őrségben csavarogni mindig nagy élmény. ❤
A kamionoktól mindig is féltem, és hát valljuk be, vannak köztük nem kedvesek. Nem úgy, mint akivel találkoztam. Egy hosszú egyesben haladtam felfelé, amire rá akart kanyarodni egy kamion. Simán kifért volna, de volt olyan kedves és megvárta, míg elhaladok és még intett is. 😊 Biztos motoros volt. 😉
Nap vége felé az iszonyatos nagy melegben a koncentrációm rohamosan csökkent…de végre megérkeztem Mohácsra, a Szent János Hotelba, és Dunára néző szobát kaptam.
3. nap
Másnap reggel ismét lóra pattantam és elindultam. Bátaszéken megálltam, hogy a láncot lefújjam, odajött egy néni és nagyot csodálkozott, hogy én, mint nő egyedül egy ekkora motorral megyek. 😎 Nagyon aranyos volt, váltottunk pár szót még, és amint kész voltam indultam is tovább.
Szeged előtt Ásotthalomnál be kellett mennem egy kúthoz tankolni és pihenni, enni.
Megtankoltam, majd félre álltam pihenni és enni pár falatot. Ahogy ott eszegettem jó pár polgárőr jelent meg, akik 8-9 menekültet kísértek és nem messze tőlem ültették le őket a földre, félelmetes embereknek néztek ki. Majd a polgárőrök elmentek és csak ketten maradtak, akik vigyáztak a menekültekre. Nem éreztem jól magam ott, ahogy néha rám is néztek a menekültek. Belegondolva, hogy a 2 polgárőr mit tehetett volna a 8-9 menekülttel szemben, ha azok megindulnak, nem akartam belegondolni. Ilyen gondolatok után lóra pattantam és mentem is tovább…
Ezen a napon nagyon sok unalmas, hosszú egyenes volt és a 39 fokban ezt már nehezen viseltem. Jó hasznát vettem a vezetéstechnikai tréingen tanultaknak, például már nagyon fájt a kezem, ezért 1 kézzel mentem sokáig, vagy amikor már nagyon elültem magam, akkor állva haladtam tovább, szórakoztatnom kellett magam valamivel, hogy ne aludjak el. Ha nem lett volna zene a fülemben, simán elbóbiskolok a motoron. De hát még fáradtan is kellett a jókedv és az éneklés.
Estefelé már nagyon nyűgösen értem el Komádiban a szállásomat. És végre hűs szobában pihenhettem.
4. nap
Útközben ismét szép dolgokkal találkoztam, de úgy éreztem, hogy egyre nehezebb ebben a nagy melegben állandóan megállnom és fényképezgetnem.
Ezen a részen sok helyen szenvedtem, mert az út minősége botrányos volt. Volt, ahol csak max. 40-nel tudtam menni, és volt olyan jó kis kanyargós rész is ahol a szembe jövő autósok rendszeresen átjöttek a sávomba. Volt olyan eset is, hogy a sávom felénél járt már az autó, szerencse, hogy jók a reflexeim és én nem száguldoztam, mint ezek az autósok. Hát itt nem sokon múlt…
Aki kanyarban nem tud a saját sávjában közlekedni, nem kéne kimenniük az utakra.
Ezen a napon már nagyon nehezen viseltem a meleget a teljes menetfelszerelésben, de hát a biztonság az első. Érdekes, hogy amikor levettem a bukósisakomat nekem nem olyan volt a hajam mint a reklámokban, mintha most jöttem volna a fodrásztól… nem is értem miért… 😁
Utam vége felé a 4-es főútra egy felüljárón kellett átmennem, ahol teljesen olvadt volt az aszfalt a kerék-nyomokban. Ráadásul megint 2 kamion közé kerültem, amit itt már nem toleráltam valami jól, ezért amint Kisvárdánál megláttam az Aldi-t, gondolkodás nélkül kihajtottam.
Egyébként kellett is a pihenő nekem is és a motoromnak is, mindketten nehezen viseltük már ezt a nagy meleget. Megkönnyebbültem, amikor elértem Sárospatakot, ebben a melegben már sok volt a 442 km.
5. nap
Mivel nem sokat aludtam, nagyon korán már fent is voltam. Így fél 6 körül egy kis lánc ápolás után már el is indultam.
Új kedvenc helyem lett a hercegkúti kőporos pincesor. Annyira cuki volt az egész, mint egy kis hobbit falva. Ide mindenképpen vissza kell mennem, kóstolgatni. 😉
Mivel túl korán volt még, a hollóházi porcelán múzeumba nem tudtam bemenni.
Elérkeztem Szinpetribe ahol a világ legnagyobb könyve van. Szívesen megnéztem volna, de sajnos egy csoport miatt, csak 14 órakor nyitott, addig meg nem tudtam várni, mert még csak 10 óra volt, így robogtam tovább.
Amit ezen az útvonalon kiemelnék, hogy Rakacánál nagyon jó minőségű új aszfalt van és jó kis kanyargós.
Jósvafőnél is jó kis kanyargós volt az út. Cered után emelkedős, lejtős technikás kanyarok vannak, bár az út nem tökéletes, de nem is olyan rossz. Jó volt ez a rész.
Ezután már csak muszáj pihenőkre álltam meg, mert éreztem, hogy ez a pár nap, ebben nagy melegben teljesen elvitte az energiámat.
Összegezve: minden percét élveztem az útnak.
A jó és szép részek élményt adtak, a rosszabb részek sok tapasztalatot. Sajnos az utak minősége nálunk sok helyen nagyon rossz, bár láthatóan igyekeznek sok utat felújítani.
A kis falvakon átmenni, beszélgetni az ott élőkkel nagyon érdekes, szórakoztató volt. Mindenhol rácsodálkoztak, hogy nőként egyedül motorozom. Azért így egyedül volt olyan rész, ahol kimondottan féltem, de végül minden jól alakult.
Sokat tanultam, tapasztaltam az út során és teljes mértékben boldogság motorozás volt ez az 5 nap. 😍
Nem győzőm mindenhol hangsúlyozni a vezetéstechnikai tréningek fontosságát, hogy megkönnyítse és biztonságosabbá tegye motorozásunkat.
Külön köszönet a Hungária Rendőregylet oktatóinak ❤, akik megtanítottak mindenre, ami kell és ezzel élménnyé és biztonságosabbá tették motorozásaimat, és külön köszönet még szerelőmnek Veres Istvánnak, aki mindig szemmel tartotta a motoromat. Az oktatásuk és a műszakilag kifogástalan motorom nélkül nem mertem volna elindulni egyedül, egy ekkora útra. Persze a sok gyakorlás, a kitartás, a sok túra fontos, hogy a tanultakat az utakon rutin-szerűen alkalmazzuk. Ez volt a reklám helye.
Köszönöm, hogy elolvastátok, mindenkinek boldog, biztonságos balesetmentes, élményekkel teli motorozást kívánok. Széles utat! ❤🏍❤
