Nagy küzdelem kis motorral a Júliai-Alpokban
Öt nap és 1675 kilométer, három ország: Ausztria, Olaszország és Szlovénia, számtalan hajtű és több mint 1300 méter szintkülönbség, 2 motor: egy szép zöld ER-6f és egy remekül karbantartott 26 éves 250-es ZZR, és 2 ember: egy férj és egy feleség – számunkra ez volt az idei év nagy kalandja.
Indulás előtt egy héttel az egész még egy Großglockner-Nockalmstraße-Maltatal-Salzkammergut-Berchtesgaden túrának indult, lefoglalt szállással, kész útvonaltervekkel. Az idei időjárás „tél a tavaszban” akciója azonban egy kissé felülírta ezt. Egy pillantás a Glocki webkamerájára, ahol dermesztő értékeket mutattak a hőmérők, minden út le volt zárva, és máris tudtam: vagy lemondom, vagy új úticélt keresek.
Még élt bennem egy Júliai-Alpok-túra álma is, és oda már szép időt mondtak, kézenfekvő volt hát nem lemondani a már régóta elintézett szabadságot, a gyerekek és a kutyus felügyeletét, hanem egy gyors újratervezést készíteni.
Hála Istennek, szinte azonnal találtam egy remek szállást: a Wernberghez tartozó hegyen található takaros házikó kedves házigazdákkal, magyar zseb számára is baráti árakkal és a Karawankák hegyláncára nyíló páratlan kilátással várt minket. Szép idő is ígérkezett a hétre, hamar eljött az indulás napja.
Első napunk, a hétfő az odautazással telt: Veszprémből a 8-ason át Szentgotthárdig suhantunk, ott megebédeltünk, Fürstenfeldnél felhajtottunk az A2-re, ami szinte egyenesen a szállásunkig repített minket. Közben Twimberg után amolyan „akkor motorozzunk, ha jól esik” jeligére fel kellett vennünk az esőruhát, de meg is száradtunk, mire megérkeztünk, és a túra többi részében esőruhára nem volt szükség.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A második napra egy jó hosszú, 400 km-es karika volt betervezve, mert ha már arra járunk, szerettem volna Cortina d’Ampezzo városát és egy kicsit a Dolomitokat is látni. Házigazdánk szerint, akivel előző este együtt nézegettük az útiterveinket, és aki 70 év feletti létére remekül képben volt az utakat és a helyeket illetően, ez túl sok egy napra – igaza lett.
Reggeli után a Naßfeld-hágót vettük célba, ahol az út meredek, hajtűkkel tűzdelt szakaszon át egy példásan karbantartott síparadicsomba vezet, innen csak egy sebességváltás az olasz határ. Zoli előrement a szerpentinen, ahogy szoktuk, de én óvatos vagyok, és a Nyuszivas sem élvezte a kimondottan meredek hegymenetet, többször egyest kellett kapcsolnom, mert már a kettes is kevés volt neki. Fentről Pontebba felé haladva lélegzetelállító panoráma és táj tárul elénk, de a hajtűk miatt célszerű ezt a szépséget megálláskor szemügyre venni, mert ugye amerre nézek, arra fogok menni…
Az olasz A23 autópálya helyett házigazdánk tanácsára az annál sokkal kisebb forgalmú, ámde csodálatos, széles, kiváló minőségű országutat választottuk, így jutottunk el Paluzzába, majd a Plöckenpaß hágón keresztül vissza Ausztriába. Nekem ez még jobban tetszett, mint az előző. Innen egy, a térképen viszonylag egyenesnek tűnő úton szerettük volna megközelíteni újból az olasz határt és Cortinát.
A Maria Luggau felé vezető szakasz azonban sem egyenes, sem könnyű nem volt, szélesnek pedig nagy jóindulattal sem mondható. Ide a kis zergéknek is dupla csomagot pakol az anyukájuk, az biztos. Abba pedig próbáltam nem is belegondolni, hogy közlekedhet erre egy szirénázó mentőautó… Ez a szakasz teljesen kivette belőlem az erőt, sok időt is veszítettünk itt.
Maria Luggau csodás fekvésű helyen található templomának meglátogatása és egy rövid pihenő után úgy döntöttünk, az utat az 1500 méter felett lévő Kartisch-nyereg utáni elágazónál nem Olaszország, hanem Lienz felé folytatjuk, elvégre már délután négy óra volt. Rossz kedvem lett, hogy ilyen lassan tudtam csak végigjönni a Lesachtal szakaszán, még agyönyörű táj, a hófödte csúcsok között megbúvó csodazöld legelők látványa sem tudott megvigasztalni. Lienz után még felkapaszkodtunk a Kreuzberg-hágóra, majd Villach városán keresztülmotorozva értünk vissza Umbergbe.
