Motoros nők tömörüljetek – 61. WIMA Rally England
Berlini ismerőseim meséltek először a WIMA-ról és nagy érdeklődéssel hallgattam az eddigi élményeiket. Idén pedig megadatott a lehetőség, hogy én is részt vegyek ezen a nagyszerű rendezvényen.
A WIMA, egészen pontosan: Women’s International Motorcycle Association idestova 60 éve létezik és szervez minden évben egy Rally-t, ahol kizárólag tagok vehetnek részt, természetesen plusz 1 fővel. Tavaly a 60. Évforduló Japánban volt, idén Anglia szervezte, Lancaster nevű városában, a Cumbria University területén.
Izgatottan indultam neki a hosszú útnak, amit már hónapokkal előtte elkezdtem szervezni, mivel szükségem volt táskákra, esőruhára, esőkesztyűre…, ugye mégis csak Angliába megyek, ahol köztudottan minden nap eshet az eső. Egy berlini lánnyal mentem volna együtt, de mivel indulás előtti napon kisebb baleset érte, így őt az orvos nem engedte vezetni és legnagyobb sajnálatomra egyedül, magányos farkasként róttam az utakat.
Természetesen Berlinben is zuhogott az eső indulásom napján, ami máris elvette a kedvem az egésztől, de már nincs visszaút, ha menni kell, akkor menni kell.A rendezvény hétfőn kezdődött, de én már előtte pénteken nekivágtam, mivel Nottinghamben élő ismerőseimet is meg akartam látogatni és úgy gondoltam szépen lassan elmotorozgatok.
Az első szakasz 740 km volt Hollandiáig (jelentem egyszer sem tévedtem el és térképpel mentem), onnan indult a hajó Hullba, ahol már az indulás előtt összeismerkedtem pár britt motorossal. Mivel életem első hajóútja volt, fogalmam nem volt, hogy a kezembe nyomott gurtnival mit is kéne csinálnom, így kedves új ismerőseim segítettek a motoromat biztosan rögzíteni, majd később még pár sört is megittunk együtt, gyakorolva a „britis inglist”.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Vasárnap reggel, a hajó érkezésekor, már az izgalomtól aludni sem tudtam, így felmentem a Sky Longueba és onnan megpillantva az Angol földet, már csakis arra tudtam gondolni, hogy : BALRA TARTS, BALRA TARTS!!!! Aztán szerencsére egy darabig együtt mehettem a helyiekkel és jól ki is okítottak a sebességhatárokat illetően, illetve a lámpáknál elhelyezett kamerákról és arról, hogy néhol átlagsebességet mérnek, jobb lesz ha nagyon odafigyelek.
Igazság szerint nem is volt olyan vészes, és 150 km után a „rossz oldalon”szerencsésen megérkeztem Nottinghambe, ahol eltöltöttem egy laza napot.
