Megyer és a motoros csajok: 7. Csam szülinap
Hamarost mentünk tovább, mert kezdett éhezni a banda, és már ki is lett találva, hogy hol fogunk ebédelni. A Bándi kis falusi vendéglőig Csibi vezette a csapatot. Ebédre legtöbbünk boszorkányos csirkemellet kért krumplival. Ez szerintem lehetett volna jobb is, de azért panaszra nem volt ok. Inni málna, meggy, és bodza szörpöt ajánlottak nekünk, el is fogadtuk lelkesen, sőt utóbbi kettőből repetát is kértünk. A meglepi a számlával jött, mikor kiderült, hogy másfél liter szörpért 2100 forintot kérnek el. Kissé leesett az állunk és én a magam részéről úgy döntöttem ide sem megyek többet.
Induláskor megtréfált minket az étteremben földre pottyant kulcsom. A többiek persze már mind motoron, még jártak is a járgányok, én meg csak keresgéltem… Végül egyikünk el is bambult, és álltában feldőlt a motorral, de hát van ez így. Inkább álló helyzetben mint menet közben!
Az út utolsó szakasza várt ránk, és rám esett a sor hogy vezessem a csapatot. Nem vagyok ebben túl rutinos, de mivel épségben leértünk, szerintem nem lehetek nagyon reménytelen. Megyerre begördülve azonban elbizonytalanodtam, hisz fogalmam sem volt melyik házhoz kéne odakanyarodni. Félreálltam, a többiek követték példám, és nagy szemeket meresztettünk NaNára, hogy akkor most merre hogyan hány méter? Telefon, egyeztetés, és már tudtuk is merre menjünk. Na nem volt nagy menés, kb. 3 házzal odébb le is raktuk a vasakat.
Megismerkedtünk a már ott lévő többiekkel, Polgival (Megyer Polgármesterével), és a hétvégére szakáccsá és pultossá is előlépett Zolival.
Megyer csodálatos kis falucska. Öt perc alatt átsétálhat az ember egyik végéből a másikba, de igazából nem érdemes, mert minden háznál van valami apró, de annál érdekesebb látnivaló. Hol egy spanyol táncosnő van a ház homlokzatába süllyesztett ablakocskában, hol a kert gyönyörűséges virágokkal teli, vagy épp egy összeomlóban lévő kerekes kútnál akad el az ember, ahogy elmereng mily gyorsan telik is az idő. Pedig itt pont, hogy megállni látszik. Mozdulatlan vidéki táj, a csöppnyi falu minden bájával.
A szállások elfoglalása illetve esetemben felállítása után kellemes csevejbe fogtunk, majd a Polgi levezette a többieket a Marcal partjára, ahol a folyó felduzzasztásával és némi homok segítségével létrejött a megyeri aranypart, a kimelegedett utazókat csalogatva. Én nem tartottam velük, gondoltam ott tuti rengeteg szúnyog lesz, és a többiek elmondás alapján ők sem kívánták meg a nyaralásnak ezt a formáját.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Sötétedéskor az utcán lévő asztaloknál megvacsoráztunk. Igen, itt ilyet is lehet, bár tény, hogyha nincs kint a tábla rá nem jöttem volna, hogy az egy utca. Vacsi után jött a szülinapi torta. Csodaszép és csudifinom volt! Torta után előkerült a meteorom, és tüzeskedtem kicsit, remélem mindenki nagy örömére. Én élveztem, de akinek nem tetszett, nyugodtan reklamáljon.
Polgi ötlete volt a közeli termál tóhoz elmenni. Kiderült azért annyira nincs közel, de a túra igen kalandosra sikeredett. Kisbusszal vitt át minket, hisz ekkora már fogyasztottunk némi alkoholt. Az út a szomszéd falun túlra vitt, és hamarosan göröngyös földúton találtuk magunkat a kukoricás mentén. A földút erdőbe kanyarodott és egyre nagyobb, saras gödrök voltak. Végül az egyikben végleg megállt a busz.
Polgi nem esett kétségbe, mondta hogy már csak pár méter, sétáljunk el a tóig, majd visszafele megoldjuk az autó gondját. Így is lett, bár a pár méter, volt legalább 200, és ez vak sötétben, saras, csúszós út szélén araszolva igen komoly távolság. Polginak és nekem volt a mobilunkon zseblámpa funkció, de ketten ekkora társaságra azért kevesek voltunk. Végül azért majdnem épségben eljutottunk a tóhoz, épp csak Orsi bokája ment ki egy kissé.
A történet tovább folytatódik, lapozz!
