Marcsi: a Transalpina után most már bárhová elindulnék
A páromat elküldtem előre, menjen, élvezze egy kicsit a motorozást, majd megvár a következő elágazásnál. Én is GPS-szel voltam, láttam az utat, a kanyarokat. 15 km. És mentem, és élveztem a saját tempómban, és utolértem…
Mondta, hogy nem is kellett sokat várni és akkor aznap kiült az első vigyor az arcomra. Jól esett. Utána így csináltuk végig a napot a Transzalpinán. Megálltunk, pihentünk láttunk, mentünk. És jó volt, és jó volt és jó volt…
Megérkeztünk a Fogarasok lábához, a szállást elfoglaltuk. Hajnalban megint felébredtem… Jaaaaaj, Fogarasok… szerpentin… mi lesz? … akarom én ezt? … milyen lesz?
És jött a reggel. Két órával később indultunk a tervezettnél, mert a Drágám bezárta a kulcsát a BMW-be. Hála a német precizitásnak, mire kivarázsolták 11 óra volt. Ideges voltam, mint a fene: jajaj utak… ismeretlen… forgalom, autók, motorok… béna leszek?! Mindegy, menni kell előre, mert az már rövidebb.
Elindultunk. Szokásos: „Menj előre, majd beérlek, ha megállsz!”. Első tíz perc „para”, de kezdtem megnyugodni, és jöttek az első emelkedő-visszafordítók és ismét a gondolat, amit a tréningen tanítottak és elkezdtem félni.
Aztán a legjobbkor jött egy másik gondolat. Mit is mondott Monca? „Húzd a gázt és menni fog!”
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
És tényleg a tréningen tanultak és Monca tanácsa: a kezem a kuplungon, néztem felfelé az útra és közben húztam a gázt! És képzeljétek: mint a nagyok, szépen stabil tempóban, megfelelő ívben (a saját sávomban maradva) szeltem a kanyarokat. És közben mosolyogtam a bukóban.
Amikor felértem a csúcsra, már kutya bajom sem volt, és tetszett és tetszett. Lefele sem volt nehezebb, ott motorféket használva, de stabil tempóval gurultam lefele. És amikor megérkeztünk Nagyszebenbe, betyár büszke voltam magamra.
A hazafele út már elröppent.
És most itt tartok. Azt mondom, most már bárhová elindulnék.
Tanulság a fentiekből? Nem számít, hogy hány éves vagy és mikor kezded. Amit szeretnél, meg tudod csinálni. Tégy érte! Ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak mások! Természetesen ne feledd, hogy a biztonság a legfontosabb, de ha bátran és tiszta fejjel csinálod, még élvezni is fogod!
Rengeteg tervem van még, ami a motorozásról szól, és amit csak lehet, meg fogok belőle valósítani.
Hajrá lányok, ne adjátok fel!
