Első közös utunk, hazafele, önállóan 250 km. Huuuu de élveztem! Nem túl sok km-t tudtam belehajtani tavaly, jött a tél…
Az idén 2021. már alig vártam, hogy 15 fok fölé menjen a hőmérő higanyszála… Ha tehettem, azzal mentem melózni (szerencsére ingázok 50 km-re) és még az autópályás közlekedést is szokhattam eközben….Azt is élveztem…
Azután tavasszal elmentünk a Mecsekbe kicsit kipróbálni a nem alföldi motorozást. Na úgy jöttem haza, mint egy nyugdíjas csiga. Betojtam rendesen. Azt hittem, a kanyarok ellenem vannak.
Elhatároztam, hogy, ha adódik lehetőségem, elmegyek egy vezetéstechnikai tréningre, hogy rájöjjek mit csinálok rosszul.És hazaérvén megkérdeztem egy barátunkat, hogy indul-e az ismerősénél az egynapos. Másnap visszaszólt, hogy két hét múlva, és már be is íratta magunkat.
Huh…. megijedni sem volt időm, hát elmentem. Csak kibírom azt ez egy napot, más is megcsinálta már.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
És milyen jó, hogy ott voltam!!! Megismertem a motoromat. Megmutatták, hogy jól tudunk együttműködni az úton, és hogy higgyük el, nem boszorkányság, amit a trénerek csinálnak a járművekkel.
És tényleg! Működik! Persze nem lesz belőlem streetfighter, de nem féltem a kanyartól már annyira és megtanultam, hogy működnek a fizika törvényei, ha csinálod, amit tanácsoltak. Szóval csökkent a zabszem és nőtt az élmény.
Aztán ismét a Párom: „Mi lenne, ha szeptemberben megnéznénk a Transzfogarast meg a Transzalpinát? Külön motorral.” Még sosem sikerült átmenni a Fogarason, ő sem ismerte a terepet. Huh! Egyből rávágtam, hogy oké!!!
Azután eljött a nap. Elindultunk. Szászsebesig meg sem álltunk a pályán, csak tankolni. Az első napunk az Alpina lábánál ért véget. Elfáradtam, mint a kutya és az utolsó szakaszon el kezdtem gondolkodni, hogy „Maris biztosan meggondoltad ezt jól? Meg tudod csinálni? Mit mond majd a rengeteg motoros és autós, akiket fel fogok tartani?” – mert azt határozottan tudtam, hogy semmi veszélyesbe nem megyek bele.
Hajnalban felébredtem, hogy mi lenne, ha visszafordulnék, de aztán rájöttem, hogy ugyanaz az út lenne, mint ide, így nem volt mit tenni, csak előre.
Reggel indulás, az úton 4 fok, forgalom alig. Kezdődtek a kanyarok: egy, kettő… Először befeszültem, észre sem vettem! És egyszer csak bevillant az oktatás: told el a motort, stabil gáz, és működött. Kezdtem élvezni, és megint és megint jó volt.
