Vadmacska: Meg kell tanulni azt is, hogy kel megállni
1990-ben történt az, amikor én motorra ültem először és hatott rám! Teljesen oda és vissza voltam a gyorsulástól! Egy Honda CBR 1000-esen ültem, természetesen hátul. De nagyon jól éreztem magam, megmérgezett engem!
Ezek után elhatároztam, hogy meg fogok tanulni motorozni. Szépen sorban jöttek a vizsgák, és e közben kaptam egy MZ 125-öst a szüleimtől. Úgymond próbaként. Elég lesz neki ekkora is, szerintem így gondolták.
Két év után eladtuk az MZ-t és vettünk egy Kawasaki Eliminator 250-est. Apukám talált rá Békéscsabán. Nagyon örültem neki természetesen! De egy kicsit át kellett alakítanom, mert nem nagyon tetszett az eredeti állapotában. Készítettem rá kipufogót! Vettem rá hátulra egy szélesebb gumiabroncsot. A villákat esztergályossal megcsináltattam, hogy fémszínű legyen a sárga helyett. És máris jobban nézett ki a motorom.
2002 nyarán történt egy esés. Békéscsaba és Gyula között. Sötétített plexi volt a bukósisakomon és nem sokat láttam benne. A körforgalomba érve nagy sebességgel jöttem és elcsúsztam. Sajnos nem tudtam megtartani a motort és megtörtént a dolog, amit nem szerettem volna. Azt mondják: most már „igazi motoros” vagyok! Nem sérültem meg nagyon, a bőrszerkó megmentett.
A motoromnak sajnos a váltója visszagörbült, a tank, az indexlámpa és a visszapillantó szerencsére csak egy kicsit megkarcolódott. Nagyon rossz volt vele hazamenni. Szerintem, ha akkor nem ülök vissza, akkor többet soha nem érek hozzá. Én azt mondom, ez is egy tanulság. Kellett ez nekem, valószínű megérdemeltem.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Vadmacska profilja
Akkoriban nagyon hajtottam. Rá kellett döbbennem arra, hogy meg kell tudni tanulni azt is, hogy hogyan kell megállítani egy járművet. És lehet élvezni a motorozást úgy is, ha nem rángatom és hajszolom.
Sokan mondják vagy kérdezik tőlem, hogy bátor vagyok!? Én nem tartom magamat bátornak. Egyszerűen csak élvezem a motorozást. És aki csak mutogatja magát (és motorját), és nem a motorra vagy az élményre gondol, az nem motoros. Az csak vezeti. Nem elég csak vezetni, érezni is kell.
Én nagyon szeretem a gyorsaságot. 15 évvel ezelőtt kezdtem el lovagolni, és versenyszerűen galoppoztam. Imádtam. Ezért szeretem valószínűleg a repülőgépeket is. De ettől még nem ez a lényeg a motorozásban.
Motoros találkozókra is jártam. A legtöbbször Kunmadarasra mentem. Manapság már nincs időm járni. Remélem azért ez a szenvedély örökre meg fog maradni! Bennem a motor iránti szeretet örökké élni fog.
Nagyon örülök, hogy elmesélhettem kicsit történetem. Mindenkit kérek, hogy vigyázzatok magatokra! Nincs annál rosszabb, amikor hallja az ember, hogy már megint történt egy motoros baleset. Legyetek óvatosak! Figyeljetek az utakon!
Széles utat és motoros időt kívánok minden motorosnak!
