Kicsi a bors, de nagyon lelkes! – Honda CBR125R 2011 teszt
A kipufogó tervezése rafinált, úgy néz ki mintha megint valami nagy dologba futottunk volna bele bár a rövidsége gyanakvásra ad okot, aztán közelebbről nézve gyorsan lebukunk a kis kilógó pöcökkel. A látványos küllem viszont könnyű testtel párosul, súlypontja nagyon kiegyensúlyozott, fenék alatt középen található (nekem nagyon bejött, mert könnyen irányítható testsúlyáthelyezéssel is), a lábtartás magunk alá húzós, sportos.
Az ülés hagy kívánni valót maga után, a városban megtett első 30 km után már örültem, hogy nem születtem mogyorókkal a lábam között, mert lövésem nem volt, hogy azokat hová tettem volna. A szép vonalvezetésű púpos tank bár kellemes láb közé véve mert combbal és csípővel könnyen mozgatható, de a bukkanóknál a kemény felfüggesztéssel párosítva azért tud ám érdekes pillanatokat szerezni. Egy szó mint száz, akik a tankra simulva szeretnek motorozni és combbal navigálnak nagyrészt, azoknak bizony törni fogja a szeméremcsontját.
Az ülés viszont elég hosszú a másként használatra, és pucsítósban hátratolva a fenekünket már nagyságrendekkel jobb az élmény, de még akkor is azért keménynek mondható. A kemény felfüggesztés azért értelemmel kellemesre hangolt, néhányszor belefutottam olyan nagy lukba amiről azt gondoltam most kiköpöm a fogtömésem vagy a vesekövem, de mégis szépen korrigálta egy tompább kis ütéssel, semmi lengedezés, vagy csúnya felkoppanás.
A kulcs helye elöl a műszerfal előtt, kormányzárral, gyújtás, erre finom kis zümmögéssel végigpörgeti a digitális kijelzőt. Van mutatós rész is, a fordulatszámmérés felette, szép nagyban, ez igen látványos a szerkezeten, mert nagyon sűrűn mocorog is rajta a mutató. Elinduláskor kedves kis csöndes dorombolással válaszol a folyadékhűtéses négyütemű, majd nekilódul, a digitális km óra szép nagy és jó helyen van, lepillantva rögtön szembetűnik.
A többi visszajelzés nem túl nagy, de elég fényerősek tűző napon is, hogy láthatóak legyenek. Az egyest a motor meglökésére használhatjuk, és utána jön még hatodikig a pörgetés. 13 000-ig mutatós fordulatszámmérés, a piros rész 11000-től található, 4-5000 környékén kicsit villanymotoros zümmögése van, városban 5-600 körül kényelmesen és dinamikusan gurulgat, 120 km/h-nál 9000 pörög, de még nem a visítós verzióban, ez szerintem autópályán utazósnak elviselhető.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hegymenetben igényli a visszaváltást (csak picike ő), a hat fokozat kicsit soknak tűnik megálláskor a visszapakolgatásnál (hol van már az az üres?), de amikor a lelkesedést adagoljuk, mégiscsak jól jön és jól adagolható, nincs teljesítményugrás. A váltó a klasszikusan finoman kezelhető Honda váltó: könnyen kattan oda ahová akarjuk, az ürest könnyen veszi még nagy csizmában is.
A váltó pöcke viszont rövid, ezért volt olyan is, hogy a csizma oldalával váltottam (néha mellé), de megszokható egy kicsit jobban magunk alá fordított lábfejjel. Akik kifelé csámpítanak a váltón, azok erről gyorsan le fognak nevelődni.
A műszerfalon az index, duda, kuplung és fékkar, kormány és üléspozíció távolságok az én átlagos európai konfekció 40-es méretemnek tökéletes, kicsit féltem az index picike pöckétől, de annyira közel van a kézhez, hogy pont jó is a kicsisége. Kényelmes a kütyük kezelése. Ami nekem fura és lassan szokható, hogy az első lámpák és a fejszpoiler a hátsó vázelemekhez van rögzítve, ezért a kormány fordításakor ezek nem fordulnak velem. Na jó, a második nap már nem zavart.
