Kétkeréken a Zselicben – Csam Szülitúra
Szerencsére a horgászkempingben is van büfé és szombat este lévén halászlét főztek, tehát nem maradtunk éhen. Sőt, ideje volt a változatosságnak.
Az esti trécselés megint éjfélig tartott, muszáj volt mindent megdumálni, mert végülis ez volt az utolsó nap. Szóbajöttek mindenféle csajos dolgok és persze a közös pont a motorozás sem maradhatott ki a témák sorából. Estére még egy vendégünk is érkezett Mariann személyében Kaposvárról, de neki később haza kellett mennie sajnos.
Reggel nem indultunk el hazafelé tízkor, ahogy terveztük, de végülis nem siettünk sehova. Egyetlen húzóerő volt, hogy nagy viharokat mondtak országszerte délutánra. A tempó és az útvonal is hasonló volt, mint idefele, csak ezúttal kihagytuk a rázós, erdei kanyargást az elején és egyenesen bementünk Kaposvárra a 67-es úton. A zenélő rész nem ezen a szakaszon van, úgyhogy azt nem próbáltuk ki.
A következő megálló megint Dombóváron volt, ahol elbúcsúztunk Gyöngyitől, aki beugrott családlátogatóba. Azért még előtte lőtt egy képet ő is a guminő fújó bácsiról… ő vette észre, de sajnos a bácsinak nem sikerült felfújnia mobil barátnőjét, mert kilyukadt.
Simontornyán a Tulipán étterem kihagyhatatlan annak, aki a 61-es utat választja. Ezt sokan tudják, úgyhogy délután 2-kor teltházra értünk oda. Azért a kiszolgálás így is gyors és profi volt és az étlapon fel van tüntetve, hogy az ételekben milyen allergének vannak, ami jól jött a társaságunknak.
Itt már kezdtek gyülekezni a felhők, és ha nem akartunk elázni, sietni kellett haza. Főleg, hogy Stefi még Mosonmagyaróvárra, Anita pedig Gyöngyösre ment tovább Érdről, ahol érzékeny búcsút vettünk egymástól. Én megúsztam az esőt, Stefinek volt egy pár kilométere, de mire hazaért, megszáradt… a durva az, hogy mire mi átvergődtünk a városon, tőle már jött az üzenet, hogy otthon is van.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyon jó hétvégén vagyunk túl. Motoroztunk kb. 560 kilométert, ami a nagy túrázóknak egy nap is megy, de nekünk most nem az volt a cél, hogy faljuk a kilométereket, hanem hogy szép helyeken motorozzunk és megismerkedjünk egymással.
Az ilyen túrák mindig jobban összekovácsolnak, még ha eleinte tartunk is attól, hogy idegenekkel motorozzunk. Persze nem baj, ha nem egyből egy hosszú túrán próbáljuk kitapasztalni a másik motorozási képességeit, hanem elmegyünk egy rövidebb útra együtt, de most szerencsénk volt, mert mindenki jól bírta a tempót és szuperül tudtunk alkalmazkodni egymáshoz menet közben.
Persze búcsúzáskor az volt az utolsó mondat, hogy „Szóljatok, ha legközelebb is mentek valahova!”. Már csak kellene egy klón vagy kettő, hogy be tudjam osztani a szabadidőmet és ne érezem úgy, hogy amíg motorozok, magára hagytam a családomat.
