Tóth Szandra: már el sem bírnám képzelni magam motor nélkül!

A motorozást egy kölcsön Simsonnal kezdtem. Addig is tetszett a motorozás, de ekkor már biztos voltam benne, hogy a következő cél egy saját motor.

16 évesen megszereztem az A1 kategóriás jogsit, aztán meglett első nagy szerelmem, egy fekete-szürke 125 cm3-es „kisszúnyog”, az NSR. Először nagyon furcsa volt vezetni, de hamar megszoktam, szerettem vele gurulni. A bemutatása viszont viccesre sikerült…

Mentem nagyihoz, hogy megnézhesse a szép új motorom, csak nem tudtam, hogy előző nap az utcájukban árkokat ástak, és ahogy megálltam a ház előtt, a frissen rendezett föld a lábam alatt beomlott az árokba, úgyhogy szép lassan eldőltem. Természetesen sem a motornak, sem nekem nem lett semmi bajom, gyorsan felállítottam, két perc múlva pedig már csak nevettünk rajta.

Amennyit csak tudtam, motoroztam. Először persze csak közelebbi helyeken, párszor még a sportpályán is jártam: kanyarogni és fékezgetni is gyakoroltam. Aztán már nagyobb túrákra is mentem.

Szandra profilja

A második nyáron bekerültem egy motoros csapatba, azóta is sokat motorozunk, túrázunk együtt nagyon megkedveltem őket, és a közös motorozásokat. Szoktunk szervezni pár nagyobb, több napos túrát is minden évben, és több kisebbet is, de gyakran megyünk csak úgy egy-egy délutáni kört is.

Ebben az évben sajnos egyszer el is csúsztam a motorral. A bal oldalán megkarcolódtak az idomok, és letört az indexem, nekem pedig bőröm kopott, és a térdem, medencém zúzódott. Mint ahogy az elő van írva, akkor pont nem voltam teljesen beöltözve. Nagyon mérges voltam magamra, mert szinte karcmentes, tökéletes állapotú volt előtte a motorom.

A kis Honda egyébként nagyon hálás motor volt, nem voltak különösebb problémái, ritkán kellett szerelni, jól motorozható, viszonylag kényelmes gép. Örülök, hogy első motorként kétüteművel mehettem, szerintem kár lett volna kihagyni. Pörgős volt, füstös, jó illatú.

Gyertyacsere könnyen kivitelezhető, a keverék olajat is egyszerűen lehet betölteni, viszonylag érthető szerkezet. Nagyon sajnáltam eladni, de mindenképp szerettem volna nagyobb motort.

Számomra nagyon megnyugtató volt, hogy egy lány vette meg, szintén első motornak, és nagyon tetszett neki is már első látásra. Ekkor egy nyaram kimaradt motorozásból sajnos, de letettem a korlátlan jogosítványt.

Tavaly augusztus végén sikerült megvennem a következő motort, egy piros SV650-et. Ezzel már akadt gondom, sajnos több baja volt, mint amennyire számítottam, úgyhogy szinte az egész tél és tavasz a motor javításáról, próbálgatásáról szólt.

Idén május végén, júniusban lett igazán menetkész, úgyhogy még nem túl sokat mentem vele, de egyre jobban tetszik, kezdem megszokni, habár sosem gondoltam, hogy V2-es motorom lesz.

Anya is kipróbálta már a motort, úgy jött vissza, hogy „Na ez már nem olyan, mint az NSR, ez már megy!”. Engem persze félt, de szerencsére egy percig nem tiltana, hiszen ő is motorozott régebben.

Nagymamám nagyon aggódós, szegény rendesen rosszul lett, mikor meglátta, hogy az új motor még nagyobb, mint a másik volt. A barátaimnak pedig már teljesen természetes, hogy én nem az autók után fordulok meg, és motorral járok.

Azt hiszem, ez az a szenvedély, amiről soha, semmiért nem akarok lemondani, már el sem bírnám képzelni magam motor nélkül! 🙂