Két keréken Ázsiában 1. rész – Bali és Indonézia
Apropó előzés:
Előznek minden irányból. Jobbról, balról, alulról, felülről, a múltból, teleportkapukon keresztül… ha bármilyen manővert végeznél, fölösleges tükörbe nézned, hogy előz-e épp valaki téged, megsúgom, hogy igen. És az is teljesen normális, hogy előznek, miközben előzöl.
Denpasar már nagyváros, ott vannak lámpák, bár azt már jeleztem korábban, hogy inkább csak dekorációnak. Ha mégis megáll a tömeg, akkor viszont nagyon hangulatos, hiszen legalább 30-40 robogó verődik össze a sor elején, és amikor zöldre vált a lámpa, akkor olyan, mintha egy nagy méhkas egyszerre indulna meg.
Érdekes, hogy a káosz szörnyűnek hangzik, ugyanakkor ha kitapasztalta az ember a ritmusát, van benne valami megnyugtató. Ha például tepersz az úton félelmetes 60-nal, és látod, hogy a kereszteződésben közeledik egy kocsi, nem kell azon gondolkodnod, hogy jaj, vajon lát-e, és jaj, vajon ki fog-e eléd hajtani. Biztos lehetsz benne, hogy lát, és attól még kijön. Viszont ő sem jön gyorsan, szóval van rá esély, hogy valamelyikőtök időben meg tud állni. És mivel többségében robogók/motorok vannak az utakon, így az autósok itt fel vannak készülve a jelenlétünkre.
Érdekes módon Balin a legnagyobb halálfélelmem mégsem robogózás közben volt, hanem amikor autóban ültünk, helyi sofőrrel. 4 órás út volt, a helyi viszonyokhoz képest száguldoztunk, a sofőr olyan előzéseket vállalt be, amik láttán a hajam is égnek állt, és eközben rövidlátó tekintettel pislogott a telefonjára, folyamatosan és elmélyülten üzengetve valakivel.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Próbáltam nem odanézni, illetve aludni amennyire csak lehetett, hátha akkor nem veszem észre a pillanatot, amikor meghalunk… Ja, és néhányszor megjegyezte, hogy amúgy nagyon fáradt. Egyszer megálltunk az út szélén, hogy imádkozzon és áldást kérjen, nagyon erős volt az inger, hogy én is kérjek valami őrző-védő dzsudzsut…
Még órákig tudnék mesélni a balinéz közlekedés szépségeiről, de mára abbahagyom… a következő részben Thaiföldre invitállak, addig is, ha szeretnéd olvasni a további kalandokat, a Birge utazós blogja Facebook oldalon megtalálod.
