Picar: Az egész a nagy szerelemmel kezdődött
A csajokamotoron.hu kis csapatát 2010 óta erősítem, de a fórumon már 2008 eleje óta függök.
Az én motoros „múltam” nagy jóindulattal sem nevezhető annak. Az egész a nagy szerelemmel kezdődött, aki már megismerkedésünkkor jó ideje motoron ült. Amíg tartott a tél, addig nem volt téma köztünk a motorozás, de tudta, hogy nagyon félek tőle. Adódik ez abból, hogy családomban nincs olyan ember aki motorozna, és persze a híradóban hallható ilyen-olyan motoros balesetek miatt.
Eljött a tavasz, és az addig csak messziről csodált motort kikerült az udvarra, és nagy csaták folytak köztünk, mivel én a letámasztott motorra is féltem felülni. A csatát persze a barátom nyerte, és egy határozott mozdulattal feltett a motorral. Ekkor kezdtem ráeszmélni, hogy nem is olyan kényelmetlen, meg szűkös mint amilyennek én gondoltam, de menni vele még mindig abszurdumnak tartottam.
Aztán egy nap, mint mindig, megígérte, hogy kijön értem, és elmegyünk valahová. Én naiv persze azt hittem, hogy autóval fog érkezni, de nagyot tévedtem, ugyanis motorral és egy plusz bukóval érkezett. Ha már itt állt a kapuban, nem utasítottam vissza, és felültem mögé egy rövidke kör erejéig, amit meg kell mondjam, hihetetlenül élveztem. A bátyám persze a fejemhez vágta az előtte oly sokat hangoztatott mondatomat: „Márpedig én akkor sem ülök soha motorra!!!”
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nos azóta eltelt pár év… A 125-ös Pegasoval sokfelé megfordultunk, de nagyobb távokat ezzel még nem vállaltunk. Az Apriliás korszakban még a helyi Simsonosokkal túrázgattunk. Azonban életem első motoros találkozóján, Kisújszálláson bizonyossá vált, hogy kettőnknek és a cuccoknak nagyon pici már a Pegaso, így a következő szezont már új motorral kellene kezdeni. A motorválasztáskor én is szót kaptam (ő Banditot akart, a naked verziót), így végül megmaradtunk a túrás vonalon.
Picar profilja
Végül januárban volt gépcsere, egy jóval nagyobb, 850-es Yamaha TDM-re esett a barátom választása. És azt hiszem, az igazi motorozás itt kezdődött el. Miután hozzánk került elég sokáig csak távolról csodálhattuk, mert bizony egy 17 éves motor megvétele merész választás volt.
Vele már nagyobb távokra is elmerészkedtünk, elvitt minket Erdélybe is. A motorozás, az úton levés szeretetét, a céltalan csavargásokat, a melletted mindig változó táj látványát, a sok értékes tapasztalatot, és nem utolsó sorban a legtöbb motoros barátomat is neki köszönhetem.
Azonban eljött az az idő, amikor már túl sokba lett volna a felújítása, Ádámnak pedig sajnos úgy hozta a sors, hogy örökölt. Így öröm az ürömben, de fájó szívvel megváltunk tőle, és egy fiatalabb testvérkéjére cseréltük. Bevallom nőiesen, az utolsó este csak bámultam a közös képeket, a bulik, túrák képeit, és folytak a könnyeim. Sosem gondoltam volna, hogy Gülüke, mert persze neve is volt, ennyire hozzá fog nőni a szívemhez.
2009 októberében gurult be az udvarra a trónörökös, Dönci, aki egy csoda szép, kék Yamaha TDM 900-as. Ő már komoly felszerelést kapott a gazditól, és azóta boldogan szeljük vele az utakat. Sajnos az első közös szezon az időjárás miatt elég soványka lett kilométerben, de sok új helyre elvittük Őt. Vagy inkább Ő minket?
Van még egy kismotor talonban, egy Simson sr 50-es, akivel lassan barátkozunk. Sajnos tényleg lassan, mert se idő, se hely nincsen, ahol igazán el lehetne kezdeni vele gyakorolgatni, így ez a projekt a jövő zenéje marad. Szeretnék majd én is saját motort, jogsit, de egyelőre elégedett vagyok a rajtrács második helyével. Húszas éveim elején járva nem érzem úgy, volt bármiről is lemaradtam volna.
Update: 2012 májusában megvettük „Müzlit” a 30 éves MZ TS125-ös, ETZ tankos és ETZ első futóművel rendelkező csodát, így lassan, de biztosan érik a saját jogú tekergés is. 🙂
