fbpx

Maraudert hoztak az Ünnepek

suzuki-marauder-250-1Kezdte a Mikulás és beteljesítette a Karácsony. Igen, megvan leendő útitársam, a Marauderem… Még így sem hiszem el, hogy most leírtam a puszta tényeket…

Amikor rászakad az ember lányára élete legnagyobb vágyának beteljesülése, köpni-nyelni nem tud, hebeg-habog és csak úgy van…

… aztán elkezdi elővenni magát a gyakorlatias agy: akkor most hol lesz a lakhelye a vasnak; hogy fogok vezetni, amikor már elfelejtettem, nem csak a közlekedési szabályokat, hanem a technikai dolgokat is…

Állj! MOTORTULAJDONOS lettél! Tavasszal átíratjuk a nevedre a Maraudert, és majd akkor ráérsz aggódni, hogyan kell vezetni… Deee… Nincs de! „Ezen a hídon majd csak akkor megyek át, ha odaértem.”

Szóval, hogyan is történt? Bevallom őszintén, csak párszor néztem meg a hirdetéseket, amúgy nem éreztem azt, hogy ott fogom megtalálni az Igazit…

{loadposition cikkreklam}

Tudtam, hogy közelebbről fog jönni és pontosan annyiért lesz az enyém, amennyi pénzem van, egy forinttal se több, se kevesebb. Ismét bebizonyosodott, hogy az intuíció csalhatatlan!

Visszaköszönt a gyerekkori barátnőm férjének pár évvel ezelőtti mondata: „Háromszázért viheted!” Akkor nem volt „háromszázam”, most ez volt az összes pénzem a motorra. És egyszer csak jött az üzenet, miszerint, ha még akarom, az enyém… Akartam, az egész lényemmel akartam!!!

„Leírhatatlan” érzés, ahogyan most írom ezeket a sorokat, mert most még távol van tőlem a kis Marauderem, javítgatják, csinosítgatják, biztos kezekből tart felém… Most még pár hónapig téli álmot alszunk mindketten, hogy tavasszal újult erővel nekivághassunk a magyar utaknak.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért pont most teljesült a vágyam. Azt hiszem, most értem meg rá. Igazából, sok mindenre az utóbbi hónapok tanítottak meg: öregedtem pár évet…

Megdöbbentő paradoxonokat produkál az Élet. Egy olyan észveszejtően gyors hullámvasút volt számomra, hogy nem győzök magamhoz térni, és ismerkedni újdonsült önmagammal.

Eleinte nem tudtam mit kezdeni a tudattal, hogy az apám meghalt, eladtuk a gyerekkori házat, s a kis pénzből, ami az örökségemnek mondható, tudok motort venni. Talán ez az ő ajándéka azok után, hogy finoman szólva nem volt egy felhőtlen gyerekkorunk a húgommal.

Az utóbbi években, amikor sok idő után újra beszéltünk egymással, megismertem magát az embert, a lelket, aki rejtve volt előlünk, s mindig emlegettük a sörözős dumálásokon, hogy ha nem adja el a kis Simsonját, amikor még kicsi voltam, tudtam volna min gyakorolni.

Így egy nehezebb úton, de mégis megszereztem a jogsit, és most már van egy Marauderem, akit már most imádok!

Peyton

Rácz Edina

A tanítóképző főiskola elvégzése és a Nők Lapjánál töltött gyakornoki év után 2010-2019 között volt a Csajokamotoron.hu újságírója.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Facebook Hozzászólások