Babulu: sok értékes és érdekes emberrel ismerkedhetem meg
Az én motoros pályafutásom is a párom megjelenésével kezdődött. Az autókat már korábban is szerettem, elég fiús lányról lévén szó, de a motorok nem túlzottan foglalkoztattak.
Mikor megismerkedtünk, épp tél volt, de volt egy GS 500-asa, amit sajnos el kellett adni, mire tavasz lett, mert autóra cserélte (elege lett a vonatállomáson való fagyoskodásból). Sajnos csak fotókon láttam a kis GS-t, de nagyon frankó gépnek tűnt.
Az első motoros élményem az Aprilia nyílt nap volt a Hungaroringen. Egyből megbabonázott az ottani hangulat, hogy mindenki mindenkivel barátságos, attól függetlenül, hogy nem is ismerik egymást. Irigykedve néztem, milyen könnyen terelgetik azokat a „hatalmas” gépeket. Hamar rájöttem, hogy ez egy zárt közösség, és hogy én ennek a közösségnek a része szeretnék lenni.
A nyár sajnos motormentesen telt, mert nem volt keret az autó mellett rá, úgyhogy maradtak a vizuális élmények, amiből a lakhelyemnek köszönhetően akad bőven. Néztem a TV-ben Talmát és szurkoltam neki, de sajnos nem sikerült túl jól az utolsó 125-ös évadja. Közben érkeztek a hírek a Balatonring felől és már tervezgettük is, hogy biza mi megyünk arra a tavaszi futamra.
Tavasszal következett a motorkiállítás, ami nekem hatalmas élmény volt, mert még sosem voltam és nem láttam egy helyen ennyi szép, új motort és felszerelést. Akkor már ismertem a CSAM-ot, de nem volt bátorságom a standon lévőkkel szóba elegyedni. Szépen be is vásároltam magamnak a kezdő felszerelést, mert addigra elhatároztam, ha törik, ha szakad én idén motorra fogok ülni. Csak egy valami hiányzott még, a motor.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Egy hónappal később azonban sikerült a páromnak szert tennie egy gyönyörű szép FZ-6-ra. Sajnos a nyár nem úgy alakult, hogy mentünk mindenfelé és jártuk az országot, mert nem volt túl sok szabadidőnk, és persze az idő is mindig azon a pár napon romlott el. Lehet, hogy egyelőre „koca” motorosok vagyunk, de ha nem muszáj nem szívesen ázik az ember lánya.
A szüleim persze nem támogatják a motorozást, kicsit a páromat is okolják, hogy „meghülyített”, pedig anno anyut is vitték MZ-ken és ETZ-ken, mégis rosszul lesz, ha meglát teljes menetfelszerelésben. Próbáltuk elmagyarázni, hogy mi igen is felelősségteljesen megyünk, beöltözve, nem száguldozva, de nem sokat enyhültek.
A kaput az tette be mikor augusztusban bejelentettem, hogy én márpedig motoros jogsit fogok szerezni. De tántoríthatatlan voltam. A párom mindenben mellettem áll és támogat, sőt még az ő szülei is, anyuék meg mára beletörődtek, hogy úgysem tudják tiltani.
Most itt tartok. Folyamatban a jogsi, remélem tavaszra meglesz, és akkor már csak azt az akadályt kell leküzdeni, hogy miből lesz nekem saját motorom. Remélem ezt is meg fogjuk oldani, mint az eddigieket. Addig is gyűröm a sulit, a jogsit és gyűjtöm a pénzt a kiszemelt áldozatra, ami nem más mint egy kis 250-es Bandita!
Remélem még sok jó élményem fog fűződni a motorozáshoz és így, hogy tagja lettem e közösségnek sok értékes és érdekes emberrel ismerkedhetem meg. Egyelőre ez az én motoros pályafutásom, remélem ez még csak a kezdet…
