Árgyelán Erika: az álmom egy CBF600-as
Az én fényes történetem kb. 1983-ban kezdődött… Apukámnak akkoriban egy 350-es kaliforniai JAWA-ja volt, a klasszikus gyári piros, gyönyörű króm bukócső, kipufogó stb.
Ja, és volt hozzá 2 db kiskőrösi KÉK színű bukósisak is, nyilván az övén plexivel… és leért a lábtartóra a lábam!!! Így apuval jöttünk-mentünk és felülhettem rá egyedül is, amikor középállványon volt a motor. Akkor jött valami „reccs”, és jó erősen azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, nekem is lesz motorom…
Azóta eltelt – nem hülyülök – kerek 30 év.
Motorra az idén február 28-án sikerült szert tennem. Nőnapkor hoztuk haza utánfutóval, természetesen a lakóhelyemhez képest az ország másik végéből. Egy kék CB500-as Honda. Szerintem fiú motor, iszonyú jól visel engem és a kezdeti bénázásaimat. Neve is van és szoktam hozzá beszélni, amikor pedig hazaérek és leteszem a garázsban, meg is dicsérem…
Úgy alakult a sorsom, hogy ez idáig csak ábrándoztam, vágyakoztam, a vége felé erősen hisztiztem motor után, de valami mindig közbejött. A-s jogsit is 4 évvel ezelőtt szereztem, és a nem túl fiatal fejemmel ez az egyik dolog, amire a legbüszkébb vagyok, hogy minden vizsgán elsőre átmentem, a városi után a vizsgabiztos összesen csak annyit mondott: „Nagyon szépen motorozik.”
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
CBerra profilja
Tehát saját motorral az összes élményem idén márciusban kezdődött. Sajnos a munka+egyebek miatt nagy túrákat nem tudtunk tenni (a többes szám magyarázata: a férjemnek egy CBR1000F-je van, mostanáig azzal gurultunk, de én csak krumpliszsák voltam hátul. Már nagyon utáltam. Mármint hátul ülni.), idáig csak 4500 km-t tettem meg.
Az első kirándulásunkkor – május 1-én – elszakadt a kuplungkötelem. Helyszíni életmentéskén az egyik havernak volt komplett bovdenkészlete, a fiúk gyors minőségi cserét hajtottak végre. Mivel az ország “legsíkabb” részén élek (az összes domb a kertünkben lévő metrójárat, amit a kedves kis vakondok gyártanak), így Pünkösdkor a férjemmel kettesben, két motorral, Tardonán (B.A.Z. megye, Szilvásvárad után kb. 20 km) kerestünk szállást. Ugyanis anno megígértettem vele, hogy ha lesz mocim, arrafelé legyen az első hosszabb utunk. Ez így is lett.
Tardonán is muris kis lejtős-emelkedős utcában laktunk, onnan még felmentünk Aggtelekre cseppköveket nézni. Nagyon jó volt, imádtam a kanyarokat és az út minőségét. Nemrég motoros találkozóra mentünk Romániába Pécskára (Pecica), ahol Aradig ment a motoros felvonulás. Nem gatyáztak, 80-90 km/órával hirdették, volt ahol 110-et hajtottam, de gond nélkül végigment a konvoj. Bár motoros rendőri felvezetés és biztosítás is volt, azért a megértő kamionok ügyesen közénk jöttek a haladási sávunkban persze…
Ilyen és ehhez hasonló kisebb gurulásaim voltak, most készül a haditerv, hogy ősszel egy hosszú hétvégén körbemocizzuk ismét a Balatont (krumpliszsákként voltam két éve) illetve az északi oldalt szeretnénk bebarangolni. Dióhéjban ennyi.
Hogy miért pont CB5-kilós? Nos, az álmom egy CBF600-as. Valami miatt mindig Honda-dilim volt, amióta hozzánk is bejöttek a nem KGST-s motorok is, csak sajna az anyagi szitu ezt nem engedte meg. Igazából a fő elképzelés egy „kereklámpás, nyitott” motor volt, gondolom némi retroizével vagyok töltve, + 6 millió teszt, fórum stb. átolvasása után erre a kismotorra írták a legtöbb pozitívumot, hogy nyűhetetlen, keveset fogyaszt, kezes jószág és ajánlott kezdőknek, újrakezdőknek, stb. stb.. Eddig én is csak ezt tudom alátámasztani.
Gondolhatjátok: van jogsid 4 éve, de nem vezettél semmit. Hopp, egyszer csak ott egy motor, indulás. Na, hát az első egy-két hétben minden volt, kivéve a borulást. Ciki, de még ma is, ha nagyon elbambulok, előszeretettel tenném hetedikbe… de nagyon bírja a kiképzést.
Az ülés alatt elég nagy hely van a bazáromnak (szerszámok, eü. csomag, sminkcucc, bovdenkészlet), és két sisakot is hozzá tudunk zárni. Bár üzemanyagszint-kijelző nincs rajta, de ahogy számolgattuk 3,8-4 körül eszik. Imádom, hogy viszonylag nagy tankja van – 17 liter+tarcsi – és nagyon szedi a lábát. Illetve kerekeit. Hogy mennyit megy, még nem mertem kipróbálni, csak 140-ig húztam egyszer, mikor elgurult a gyógyszerem; a párom szerint (bár neki meg nem adtam oda, hogy szétnyúzza) a 180-at gügyögve viszi.
Tök mindegy. Nem állatkodunk. Én legalábbis nem. Nekünk már nem erről szól a motorozás, szeretnénk sok helyre eljutni és onnan épségben hazatérni.
Összességében azt tudom mondani, írni: aki egy kicsit is zizi, az ne hagyja ki a motorozást. Valami iszonyú jó dolog. (Itt szokott jönni, hogy életérzés, meg „filing”… – biztosan.) Ezt a fajta motort pedig kifejezetten csak ajánlani tudom, főleg kezdőknek kortól, nemtől függetlenül. Azt gondolom, hogy ha a közeljövőben nem szakad rám valamelyik bank a nagy nyereménytől, akkor ez a kis CB500 még nagyon sokáig a társam marad.
Amit sajnálok: hogy apukámnak már nem tudtam megmutatni a saját motorom, és a fentebb írt, elmulasztott 30 évet. Most próbálom pótolni, remélem részben sikerülni fog.
U.I: Ha korábban azt olvastam valakitől, amit most én is írni fogok, azt gondoltam „… liba, nem nagy cucc…” De most bocsánatot kérek, mert nincs mese, tényleg így van, hogy: AZT IS NAGYON SZERETEM, HOGY ÚTKÖZBEN MINDEN MÁS MOTOROS KÖSZÖN ÉS INT, ÉS VISSZAINTHETEK!!!! TÉNYLEG TÖK JÓ ÉRZÉS!!!!
Bocsi.
