Vicuska: Hat éve rendszeresen járok Veterán Rallykra
Nehéz eldöntenem, hogy én valójában mikor határoztam el, hogy egyedül ülök meg egy nagy motort. Talán akkor kezdődött minden, amikor 4 éves korom körül egyszer hazament a család a Nagymamámhoz.
Sokszor hallottam azt a történetet, hogy Édesapám mennyit motorozott még diák korában, főleg a főiskola mellett. A hét utolsó tanóráján mindig kiszöktek az ablakon és már várta őket a felpakolt motor, amivel Szlovákiáig, Romániáig stb. meg sem álltak. Több mint 160.000 km-t tett meg egy 1972-ben gyártott P10-zel.
Aztán ahogy szokott lenni, jött a munka, a család, és a Pannónia szépen letakarva el lett vermelve a mamánál a pajtában. Egyszer játszás közben rátaláltam a húgommal erre a rég elfelejtett, poros motorra. Nem kellett sokat várnom, Édesapám már az udvaron rótta a köröket, és megengedte, hogy én is vezessek egy kicsit. Mivel a lábam nem ért le, ő váltott, fékezett, miközben én egyedül vezethettem egy elhagyatott úton.
Így kezdődött minden, megcsapott a benzingőz, de az igazi elhatározás 16 éves koromban történt: Édesapám vásárolt egy 1100-es Honda Shadow-t, aminek a hátsó üléséért a húgommal valóságos csatákat vívtunk. Ki legyen az, aki elmehet motorozni?
Az egyik alkalommal, amikor én voltam a szerencsés nyertes, elmentünk Hollókőre. Menet közben éreztem a finom repce illatot, a csodás táj látványa is megfogott és elhatároztam: a következő alkalommal, amikor erre járok, már külön, egy saját motorral fogok menni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Két év múlva, 18 évesen volt rá lehetőségem, hogy megszerezzem a jogsit. Minden nap vártam a postást, mikor vehetem át, hiszen addigra már beneveztem életem első Veterán Autós Motoros Rally-jára. Mindenki meglepetésére meg is nyertem a legjobb női versenyzői címet, egy 1963-as Pannónia T1-gyel.
Vicuska profilja
Azóta sok minden megváltozott: Édesapám mára már országosan elismert veteránmotor restaurátor lett, és ezáltal én is sokkal több energiát, időt fordítok az öreg járművek megismerésére, használatára. (Azért modern motorom is áll a garázsban, tudom, áruló vagyok egyes veterán körökben.)
Hat éve rendszeresen járok Veterán Rallykra, ahol sikeres eredményeket érek el, de nem ez a fontos az egészben: remek barátokra tettem szert ez idő alatt és jó érzés az embereknek megmutatni a sok régi, még működőképes motort.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem motorozni, rengeteg élményben, kalandban volt részem, amit kár lett volna kihagyni.
