Elspeth Beard az első angol világjáró motoros csaj
Elhagyva Indiát rémálommá vált az út következő szakasza. Amristar-ban – közel a pakisztáni határhoz – a szikek elfoglaltak épp egy területet azt követően, hogy India miniszterelnökét, Ghandit meggyilkolta saját szik testőre. Ennek a következménye az volt, hogy az egész punjab-i régiót lezárták, és csak speciális engedéllyel lehetett oda belépni.
Az egyetlen szabad út nyugaton, a pakisztáni oldalon volt, ami a punjab-i területen vezetett át, de az indiai bürokrácia Új-Delhiben nem látta át aktuálisan az egész ország helyzetét, így senki nem tudta, hogy az adott helyen épp melyek a szükséges engedélyek, amiket a politikusok kitaláltak.
Egyszer csak Elspeth-nek elege lett az egészből, és egyszerűen készített magának egy engedélyt. Mivel a határőrnek fogalma sem volt, hogy milyen az épp szükséges engedély, elfogadta az Elspeth által kreáltat, így végül átléphette a határt Pakisztán felé.
Pakisztánban ugyan földutakon vezetett útjuk, de biztonságban átszelték az országot a holland motorossal, majd megérkeztek Iránba, melyen nagyon gyorsan, hét nap alatt áthaladtak. A gyors haladást a főutak nagyszerűen karbantartott aszfaltja tette lehetővé, de közben visszatartó esemény is volt, mivel Elspeth a hepatitisszel küzdött, és alig állt a lábán.
Motorja hátsó féke is használhatatlan volt egy eresztő olajtömítés miatt, és egyszer csak a kuplung is tönkrement. Bell márkájú bukósisakja is elég viseletes volt ez idő tájt, és sokan férfinak nézték benne. A hibákat kijavították még az előtt, hogy iráni hitelkártyájuk teljesen lenullázódott volna a Török határ elérése előtt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Elspeth néhány napot azzal töltött Törökország keleti részén, hogy erőt gyűjtsön, és rendbe rakja megviselt R 60-asát. Mikor elhagyta Angliát, egy magas, erős és egészséges fiatal nőnek nézett ki, aki 65 kilónál is több volt, de amikor Törökországba ért már csak 41 kilót nyomott. Ekkor képletesen muszáj volt feltöltenie személyes akkumulátorát, melyhez az út hátralévő, könnyedebb része is nagy segítség volt.
A Görögországon, Európán keresztül hazáig, Angliáig vezető út már koránt sem volt annyira megerőltető, mint a korábbi sok-sok kilométer. Kivéve az akkoriban hírhedt jugoszláviai szakaszt, melyet egyenese a halál útjának neveztek. „Ez egy két sávos aszfaltút volt, ami mindkét oldalán tele volt törmelékkel és folyamatosan teherautókat kellett előznöm, de ahogy ez megtörtént, mindig újabb és újabb teherautó volt előttem, ami elfoglalta az úttest még tiszta szakaszát, így nekem az út szélén lévő törmelékes, koszos részen kellett megelőznöm azt, ami roppant veszélyes.
Néha ezek a teherautók hárman mentek egymás mellett, használva az út koszosabb részeit is mindkét oldalon. Ilyenkor csak annyit tudtam tenni, hogy lementem az útszéli árokba. Az út tele volt keresztekkel és virágokkal, melyekkel a hozzátartozók emlékeztek meg az itt elhunyt szeretteikről. Borzalmas érzés volt így motorozni.”
Amikor három év után Elspeth megérkezett Londonba, 48 000 mérfölddel mutatott többet az R 60 órája, így az 88 000 mérföldes állással mesélte mindenkinek, hogy nem egy hétvégi járgány. Elspeth teljesen lecsupaszította a gépet, saját maga felújította a motorblokkot, így a mai napig használható állapotban van.
Sajnos a saját maga által készített alumínium dobozokat, melyekkel anno Londonból elindult, ki kellett dobnia a maximális elhasználódás miatt és lecserélte őket Touratech és BMW márkájúakra, de az igazság az, hogy a sajátjai ugyan csúnyábbak voltak, de sokkal praktikusabbak.
Elspeth még mindig motorozik, és márka hű maradt. Egy R 1100 GS-el tartó rövid flört után 2001-ben egy 1998-as R 80 GS Basic-re nyergelt át, amit minden nap használ. Az R 1100 GS-t túl nehéznek találta, bár mióta az újabb és könnyebb R 1200 GS-t is kipróbálta, kacérkodik a gondolattal, hogy egy nap beszerez egyet. Elspeth-nek továbbá van egy 1973-as R 75/5-e és egy könnyű Yamaha Serow-ja is a komolyabb terepmotorozáshoz.
Az első angol világutazó motoros nő volt továbbá Európa országaiban, Marokkóban az R 80 GS-el, és 2002-ben újra körbemotorozta a világot Nick Sanders-el tartalék motorosként. Elspeth továbbá sokszor vezet kamionokat. A napi 930 mérföld gyakori táv nála, és ilyenkor 18 órán át ül a volánnál. Továbbá kipróbált már sokféle motoros dolgot, ahol gyakran esnek a pilóták és meg is sérülnek.
Mikor visszatért világ körüli útjáról a nyolcvanas évek közepén, Elspeth Beard befejezte építészi tanulmányait, és hét évet töltött el azzal, hogy átalakítson egy teljesen elhagyatott viktoriánus víztornyot egy egyedi és gyönyörű otthonná, miközben teljes munkaidőben dolgozott Londonban.
A víztornyon folyó munkálatok kezdetén apránként megalapozta építészi gyakorlatát és mostanra számos díjat tudhat magáénak. Munkájával több televíziós műsor és megszámlálhatatlan magazin foglalkozott. Életét és munkásságát két japán televíziós dokumentumműsor is bemutatta. Elspeth egy igazi, sokoldalú, sikeres és kitartó nő. Ezt bizonyítja világ körüli útja, és az, hogy kitartott elképzelései mellett és meg is valósította azokat.
