Tűsarkúban Motoron
Lássuk be a motoros cucc nem az a kimondott nőies viselet. Úgy ámblokk. Persze igyekeznek a gyártók nagyon is dögös darabokat készíteni, de a protektorok miatt azért ez elég nehéz.
Mi nők (vagy csak én) ugyanakkor nem tudunk kibújni a bőrünkből, mert bár első szempont a biztonság, a második a (nem fiúk!, nem a Ferencváros) a csábosság. Na én még sosem éreztem magam csábosnak a motoron. Illetve motoron nem érdekel, de ha leszállok és bekaffogok valahova…
Mert szép nőiesen belépkedni a bakancsban, a (legalább piros) bőrgúnyában, a bumszli térddel, a csípővédő protektor által még nagyobb fenékmérettel, a könyök és vállprotkók miatt, mint egy másodosztályú szabadfogású erőemelő (tudom, kevertem a birkózót a súlyemelővel, de nem mindegy?). Hát… irtó nőies.
Kicsit javítana a helyzeten, amikor leveszi az ember lánya a bukót, de nálam még ez sem, mert nem festem magam, a hajam általában egész érdekes boglyákat képez a fejemen miután megszabadult a szorításból. Szóval motoros szerkóban nem barátom a tükör.
Ugyanakkor manapság nagy divat a motorozás, amit a különböző gyártók igyekeznek meglovagolni a reklámjaikban. Mert milyen vagány-dögös-szexi-istennő a motoros csaj. De normális szerkóban ők sem tudják hozni ezt az imidzset (hogy nem érdekel hogy írják ánglisul), tehát olyan feszülős, semmiség kígyóbőr rucikban, tűsarkúakban feszítenek a manökenek, hogy megesz a sárga irigység. (A sárga kicsit megy a piroshoz.)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel piszkálta a csőröm rendesen, tettünk egy próbát a barátnőkkel. Nem manökenekkel, hanem hús-vér-mindennapimotoronközlekedő lányokkal.
Na kérem, a konklúzió a következő:
Lehet tűsarkúban motorozni, de nem minden következmények nélkül!
A tesztjárművek
Csibinek csoppere van, nagy, széles, kényelmes lábtámasszal. Itt nem probléma a váltás, vagy a fékezés, simán kitámaszt akár tűsarkon is, legfeljebb öt perc után elfárad a bokája, de ezt meg még vagy másik öt percet simán bevállal egy nő, ha nagyon akar valamit.
A megállásnál már nem ilyen könnyű a helyzet, mert nem kicsi a vas, ha megáll ballal és/vagy jobbal támaszt. Ha elindul figyelnie kell, hogy nehogy otthagyja az út repedésében vagy akár csak egy kis úthibában a sarkát. Aztán meg biceghet csábosan. Jobb esetben. Rosszabban, ha kitartó a sarok, akkor akár el is ránthatja.
Szvetának nakedje. Normál lábtartóval, satöbbi. Hát itt már nehezebb a dolog, de itt sem megoldhatatlan. Viszont rém kényelmetlen. Mert ha beakasztja a sarkát a lábtartóba, akkor nehezebb mozgatni, hogy le/fel tudjon váltani. A váltókart és a féket is csak lábujjheggyel éri el, pedig neki 39-40-es lába van, de még így is kényelmetlennek érezte. Kifejezetten figyelni kell a lábletételnél is, az előbb már leírt okokból.
