Végre nem számított, hogy lány vagyok – Ari a motoros futár
A 2000-es évek közepén összesen 5 lány dolgozott motorral. Anitával sokat nevettünk azon, hogy kevernek minket.
Neki zöld haja volt és piros XT-je, nekem pink hajam és kék XT-m.
(A fent említett Anita nem összekeverendő a jelenleg vérszállítós és volt pizzás G. Anitával. Vele most kevernek sokan.)
Anita akkori barátja, Sú szintén futár volt, ott volt Zé is a bandában, mi voltunk a supermotyósok a társaságban. (Ezek az infók a Honda utáni XT-nél lesznek érdekesek.)
Az NX-nek ismertem a múltját és tudtam, hogy nem nyúlok mellé vele. A mocival már találkoztam, az egyik futáré volt, Ö. Csabié (Redda). Tőle a haverom vette meg, de nem használta, így lecsaptam rá. Csabi garancia volt arra, hogy karban volt tartva. 1989-es egyszerű kis gép volt, nagyon szerettem.
Örültem, hogy végre van mivel dolgoznom és gyorsan kerestem egy ebédidős ételkiszállítós melót. Az első héten már annyira kapós lett a vércsoport szerinti diétás menü, hogy a második héten már 30 menüt (2 fogásos ebédeket, mellé teákat) kellett kivinnem egy kanyarral mindennap. Nem volt egyszerű mindezt felpakolni és épségben kiszállítani, úgyhogy átadtam egy autósnak a melót.
Olvasd el az előző részt is!
Közben az egyik borítékos, Ákos szólt, hogy az Aloha Futárszolgálatnál felszabadult az ő helye. Pályafutásom első nyarán találkoztam először Ákossal. A Maros utcába oda ment be címre, ahonnan épp kijöttem.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Muszáj volt megvárnom, mert nézegettem egy ideig a mociját, mire rájöttem, hogy az is kis XT, de úgy fel volt öltöztetve, ilyet még nem láttam! Szoknya, kézzsák, plexi, spaniferek, táskák, de még egy kis horgászszék is volt az oldalához pókozva. Váltottunk pár mondatot és mindenki ment a dolgára. Akkor még nem tudtam, hogy ismeri a „Sú-ék” féle társaságot, Csabit és a többieket.
Az ismeretség megmaradt, így az állást az ajánlásával azonnal meg is kaptam. A borítékos futárkodás valahogy mindig közelebb állt hozzám.
Az ételfutár etet. Csekély felelőssége van egy ezer forintos ételen, míg a borítékosra milliókat bízhatnak, hisz a hivatása. Meg kell felelnie erkölcsi, logisztikai és kommunikációs téren is. Ez tetszett, mert jó embernek tartom magam és hálás voltam a megelőlegezett bizalomért.
Hétfőn már mehettem a diszpécserhez, Lacihoz a számlatömbökért és átvételikért, megkaptam az állandó megrendelők listáját és elindultam a belvár felé. Mire a Blahára értem, megkaptam az első címem. A 9. kerületi Liliom utcából kellett felvenni egy borítékot. Boldogan pattantam vissza a mocira és pikk-pakk, ott is voltam. Az elsőn volt az iroda, felvettem a borítékot.
Amikor leértem, földbe gyökerezett a lábam. Ellopták a motoromat… Abban a 4 percben, amíg fent voltam a címen, két alak betette egy dobozosba, majd elhajtottak.
Nem hittem el, hogy ennyire szerencsétlen lennék… Nem mertem a diszpécsernek szólni, nem is tudtam, mit mondanék neki, Ákost hívtam fel. Mondtam neki, hogy mi történt, hallotta mennyire kétségbe vagyok esve. Azt mondta, hívjam a Lacit, mondjam el, mi történt, aztán beszéljünk.
A telefonokat elintéztem, a rendőrségen töltöttem a nap többi részét. Felhívtam Ákost és azt mondta, nem hagyja cserben sem a céget, sem engem, így ad egy 50-es robogót, hogy tudjak valamivel dolgozni. A kis piros Agility a szívemhez nőtt, Piri lett a neve.
Bátai Aranka motorszerelő akart lenni – Sikerült!
Kishúgom egyszer segíteni akart bevinni a helyére, amikor haza értem, de a lehető leghülyébb helyen fogta meg, a kezében maradt a lámpa idom egy része. A letört darab most itt figyel a polcon, megtartottam.
A legjobb munkahelyem ez volt. A reggeleket a BAH-csomóponton kezdtem, a diszpécser mindig figyelt, egymáshoz közeli címeket próbált adni, így nem mentem sokat üresben. Egy idő után jobban tudta, mikorra érek a címre, mint én. Nagyon jó csapat volt, a srácokkal sűrűn összefutottunk. Végre nem számított, hogy lány vagyok.
